Az alapítvány önkéntes munkatársainak szerveztünk egy csendes hétvégét a Tolna-megyei Miszlán. Szerettük volna, ha szolgálhatunk is a település lakói felé, ezért a szombaton délután keresztyén írásainkkal bejártuk az otthonokat, s mindenkit meghívtunk a református gyülekezettel közösen rendezett rendhagyó istentiszteletre. Három munkatársunk gondolatait szeretnénk megosztani a hétvégéről. Ketten közülük először vettek rész ilyen alkalmon, s egyáltalán az EMO munkában.

„Amit hallottunk és láttunk, hirdetjük néktek, hogy néktek is közösségtek legyen velünk, és pedig a mi közösségünk az Atyával és az ő Fiával, a Jézus Krisztussal.” (1Jn 1,3)

A munkatársi hétvégének több célja is volt: megemlékezni a 30 éves jubileumról és személyes közösségben lenni egymással a hosszú kihagyás után. Továbbá, megszólítani Miszla lakóit az evangéliummal. A vasárnapi református istentiszteletre szóló meghívót és egy-egy Jézusról szóló olvasnivalót átadni, és ahol lehetőség nyílt, személyes beszélgetésben bizonyságot tenni.

Néhány mondatban szeretnénk megosztani, hogy mi hogyan tapasztaltuk meg Isten munkáját a hétvégi közösség és szolgálat során: Laci, aki a ’90-es évek közepétől tagja vagyok az EMO csapatának és Ildikó, aki Laci menyasszonyaként első alkalommal vettem részt az EMO akcióban)!

Hálát adok, hogy átélhettem a személyes találkozás örömét a hosszú járványidőszak után, amely alatt online alkalmakra szorult a közösség. Megállapítottam, hogy a személyes találkozást, fizikai jelenlétet, gesztusokat, együtt cselekvést csak részben tudja pótolni az online imaóra. (Laci)

Első EMO-s szolgálatomon örömmel töltött el, hogy mielőtt a falu lakóihoz mentünk, imaközösséget tartottunk. Imádságban Isten elé vittük az életüket, valamint az Úr Jézus vezetését és Szentlelkét kértük, hogy Ő maga szólítsa meg az embereket rajtunk keresztül, sőt, Ő maga menjen előttünk. Személy szerint ezt a felkészülést fontosnak tartottam. (Ildikó)

Építő és bátorító volt egymás beszámolóját meghallgatni, miután visszatértünk a falu lakóinak felkereséséből. Jó volt megtapasztalni, hogy Mennyei Atyánknak még arra is gondja volt, hogy melyik párost kikhez küldi. Többen szembesültek üres, elhagyatott házakkal, néhányan hamis istenképben bízó emberekkel. (Közös)

Akikhez mi mentünk és otthon voltak, nyitottan fogadták a beszélgetést, a meghívót és az evangéliumról szóló írást. Néhány hosszabb beszélgetés során az Úr segített a megszólított emberek élethelyzetéhez saját élményeinkből kapcsolódni. Így elmondhattuk, hogyan kaptunk a mi Urunktól hasonló helyzetben vigaszt, útmutatást, testvéri közösséget, mennyei reménységet. Például egy fiatalembernek el tudtuk mondani, hogy milyen fontos volt számunkra egy lelki közösséghez való tartozás, és őt is bátorítottuk erre, hogy keresse a gyülekezeti közösséget. (Közös)

A beszámolók után időt szántunk arra, hogy tusakodjunk, imádkozzunk a meghívottakért. Látszott, hogy a testvérek személyes felelősséget éreznek értük. (Közös)

A 30 éves jubileum kapcsán egyrészt hála tölti el a szívünket, látva azokat a szolgálókat, akiknek az Úr kezdetektől fogva adott a szívébe elszántságot, szeretetet, áldozatkészséget, hogy bátran vigyék az evangéliumot az embereknek. Másrészt, szomorúság is ébredt szívünkben, hogy hiányzik a fiatal generáció, az utánpótlás. Az aktív szolgálók egyre idősödnek, akiknek egyre több nehézséget okoz az utazás és a települések bejárása. Szükségét érezzük annak, hogy az Úr indítson fiatalokat, akik továbbviszik az EMO ügyét legalább újabb 30 éven át! (Közös)

Engem az is jó érzéssel töltött el, hogy az EMO-s testvérek szíve nem csupán az elveszettek irányában nyitott és befogadó, hanem engem is szeretettel fogadtak, mint körükben először résztvevőt. Köszönöm szépen! (Ildikó)

A mi Urunk Jézus Krisztus áldja meg a beszámolónk olvasóit, s az EMO-s testvéreket!

Laci és Ildikó

Nekem nagyon áldásos volt a hétvége. Először is a közösség fontosságáról szólt az előadás, és lám rögtön meg is tapasztaltam milyen megerősítő is az. Láttam az egymás iránti türelmet. Jó volt látni különböző korú és hátterű emberek szíve egy célért dobog: továbbadni az evangéliumot!!! A testvérek komolyan vették a szolgálatot! Nagy bátorságot adott, mikor láttam, hogy ha szomorúak is a testvérek mikor elutasítással találkoztak, de nem terhelt meg senkit, mert mindenki tisztában volt vele, hogy Isten az, aki munkálkodik, mi csak eszközök vagyunk. Csak így lehet tovább menni. Meglepett, hogy átbeszéltük, ki mit tapasztalt és mindenki figyelt egymásra, s komoly imaközösségel zártuk a szolgálatot. Már korábban, egy-egy online közösségi alkalomba bekapcsolódva is sokat jelentett számomra, hogy az EMO munkások mindenkit türelmesen meghallgatnak, őszintén beszélhet mindenki az apró cseprő nehézségeiről kísértéseiről, és senki nem „osztja az észt”.

Sz.-né, Ildikó

Hálás szívvel gyűltek össze az EMO munkatársai és önkéntesei 2022. április 23-án a Pest megyei Tökön, az idei év első akciójára. A hagyományosan református községben 2020 tavaszán iktatták be Wollner István lelkészt a falu egyetlen gyülekezetében. Munkáját, a helyi közösség megismerését azonban a rákövetkező két évben a vírus miatt bevezetett korlátozások nehezítették.

A gyülekezet közösségi életét a nemrég bevezetett filmklub és más különböző alkalmak erősítik, az akciót követő két hétvégén is egy anyák napi istentiszteletre és egy ehhez kapcsolódó filmvetítésre hívogattuk a község lakóit, kiegészülve a lelkipásztorral és helyi testvérekkel.

Az akcióba 9 EMO munkatárs és négy helyi testvér kapcsolódott be, és délután örömmel állapíthattuk meg: bejártuk a kb. 500 otthont. Jó volt látni, hogy sok helyen nem csak nyitott kapukkal, de nyitott szívvel is fogadtak bennünket és Isten igéjét, és hálásak vagyunk az így kialakult beszélgetésekért. Urunk az időjárást is úgy alakította, hogy az sem volt akadálya a szolgálatnak. Köszönjük Urunknak kísérő, védelmező szeretetét, és köszönjük a helyi gyülekezet vendégszeretetét, imádságait!

Én mindig vegyes érzésekkel indulok az EMO szolgálatába. Nagyon-nagyon szeretek vidéki települések utcáin sétálni, ismeretlen emberekkel beszélgetni. Ugyanakkor nem szeretem a durva elutasítást vagy a száraz közönyt. Mindegyikben volt már részem, így amikor egy új településre megyünk embereket hívogatni egy gyülekezeti alkalomra, bizony előjönnek ezek a régi emlékek. Tökre is így indultam hosszú kimaradás után újra „emózni”. Megvallom, egy idő után elfelejtem a település nevét, ahol jártunk, de az embereket, akikkel beszélgetni tudtam, nem felejtem el. Így például a mostani szolgálatból azt az idősebb hölgyet sem, aki mindent elolvasott már, amire rátalált, hogy megismerje Istent. Reményem szerint a lelkész segítségével rendet tehet majd megszerzett ismeretei között. És emlékezni fogok arra a hölgyre is, aki szerint a Föld legfeleslegesebb teremtménye az ember, de talán elolvassa a tőlünk kapott kis írást.

Áldja meg Urunk az itt élő lelkész és a gyülekezet további szolgálatát is, hogy gyarapodjon Isten népe ebből a faluból is!

Három évvel ezelőtt volt utoljára evangelizáció Hajóson. Ennek fő oka egy elhúzódó építkezés, ami az imaházat és a parókiát érintette, valamint a világjárvány, ami most is aggályossá tette az evangelizáció megtartását. De hála legyen az Úrnak, hogy 2021. november második hetében három estén át hallgathattuk Seres János testvérünk szolgálatát, aki nagy alázattal és hűséggel hirdette…

ÚJ!
Idén is készítettünk egy húsvéti képeslapot, amelyben egy rövid
igei üzenet is található. Biztatjuk Testvéreinket, hogy osszák meg
ismerőseikkel!

A képeslap PDF formában megtekinthető és letölthető ITT.

Alapítványunk e-mail címe megváltozik

Értesítünk mindenkit, hogy az Evangéliumot Minden Otthonba Alapítvány korábbi e-mail címét, az emoalapitvany@upcmail.hu címet 2021 február végével a szolgáltató MEGSZÜNTETI. Ennek megfelelően márciustól alapítványunk ezen a címen nem lesz többé elérhető, az ide küldött leveleket nem kapjuk meg.

ÚJ E-MAIL címünk már elérhető: iroda@emoalapitvany.hu

Kérünk mindenkit, hogy a jövőben ezt az új e-mail címet használja!

Köszönjük!

Az EMO munkatársai

Szeretettel ajánljuk az EMO munkatársak és minden hívő ember figyelmébe az alább igehirdetést, buzdításként, bátorításként!

Elhangzott 2020. szept. 6-án a Péceli Református Templomban. Igehirdető: Hotorán Gábor

(Az igehirdető és a Péceli Református Gyülekezet szíves engedélyével)

Az utolsó pillanatig bizonytalan volt, hogy a járványügyi helyzet nem hiúsítja-e meg a tervezett akciót. Hála legyen Urunknak, hogy végül is sikerült, és néhány elszánt EMO munkatárssal két hétvégén bejártuk a települést, meghívva mindenkit egy, a családról szóló előadásra. Egy hét múlva aztán mintegy 25 főnyi hallgatóság várta a gönyűi református-evangélikus templomban az előadókat, Draskóczy Gábort és Katit. Utána pedig még egy szabadtéri szeretetvendégségen is beszélgethettünk a résztvevőkkel. Íme néhány beszámoló-részlet az akcióról:

Végre mehettünk hirdetni az evangéliumot, már nagyon vártam. Azt gondoltam, hogy a vírus miatt az emberek félni fognak tőlünk, de senki nem félt, inkább megnéztek bennünket, mint valami látványosságot, amikor maszkban és kesztyűben megjelentünk. Az emberek jellemzően nagyon kedvesek voltak, még a visszautasítások is normális hangnemben történtek. Sajnos itt is sok közömbös emberrel találkoztunk.

Velem egy furcsa dolog történt. Az egyik utcában 3 idős asszony ült kinn a padon. Féltem, hogy bemennek, mire odaérünk, de megvártak. Átadtuk a meghívót, elhangzott néhány mondat és mentünk tovább. Amikor visszafelé jöttünk még mindig kint ültek és olyan nagy vágy ébredt a szívemben: Bárcsak maradhatnék! Ők itt maradnak a kis könyvvel: „Ha megöregedtem is…” De milyen jó lenne köztük lenni és átbeszélgetni, megkérdezni, mit gondolnak róla. Talán azért jutott ez eszembe, mert Gönyűn nem lakik helyben egyetlen egyház lelkésze sem. Így nem lehet könnyű a lelki gondozás!

Elkészült a járványhoz kapcsolódó traktátusunk videó változata.

Page 0 of 31 3