Március 15-én, szerdán a Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyei Nyírlövőt látogattuk meg. A 660 lakosú településen 7 önkéntesünk, a helyi református lelkész és az egyházközség 3 tagjának segítségével lelki üzeneteket tartalmazó írásokat, traktáusokat osztottunk ki. Hívogattunk a gyülekezet jövő heti evangelizációs hetére is. Ahol lehetőségünk nyílt, személyes bizonyságtétellel bátorítottuk a lakókat.
A szerdai osztásban az egyházközség öt lelkes konfirmandusa is segített.
Tekintsék meg a képgalériánkat:
Fotók: Szabó Zoltán, Szűcs Gábor
Alapítványunk munkatársai február 28-án, a Pest vármegyei Vasad református egyházközségébe látogattak. A délutáni böjti sorozat részeként Sztanó Péter titkár szolgált igével, majd Szabó Zoltán missziói munkatársunk tett bizonyságot és a szolgálathoz való csatlakozásra buzdított. A résztvevők a keresztyén misszió fontosságáról, a hívők felelősségéről hallhattak Sztanó Péter előadásában, aki bemutatta az EMO munkáját is. A látogatás különleges aktualitása, hogy Vasadon kezdődött el az első magyarországi EMO-akció 1992. február 22-én.
Felvételeink a rendezvényen készültek:
Fotók: Szabó Zoltán
Az Evangéliumot Minden Otthonba Alapítvány munkatársai február 12-én, vasárnap a Székesfehérvár-Belvárosi Református Egyházközségbe látogattak. A Talentum Református Általános Iskola reggeli családi istentiszteletén – a gyermekeket is megszólítva – Szabó Zoltán missziós munkatársunk Isten mentő szeretetétről beszélve buzdított a szolgálathoz történő csatlakozásra.
A délelőtti istentiszteleten Sztanó Péter titkár a keresztyén misszió eredetéről és fontosságáról szólt. A résztvevők missziós kiadványokkal is megismerkedhettek. A bemutatkozó a március 17-től 19-ig (péntektől vasárnapig) tartó EMO szolgálatra hívta fel a figyelmet, amikor az önkéntesek gondolatébresztő lelki írásokat, traktátusokat adnak át a városban élőknek.
Tekintsék meg a rendezvényen készült felvételeket:
Fotók: Szűcs Gábor
” Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek… ”
(Márk evangéliuma 16,15)
Székesfehérváron jártak december 29-èn, néhányan az Evangéliumot Minden Otthonba Alapítvány szolgáló csapatából.
Az Erzsébet utca környéken élőknek újévi köszöntőt, traktátusokat, gondolatébresztő írásokat nyújtottak át. Az utca lakói némiképp meglepődve, de túlnyomó többségében ellenérzés nélkül fogadták az alapítvány képviselőit. A többség óvatosan viszonyult: „átolvasom és átgondolom”, néhányan elutasították, néhányan viszont kedvezően fogadták idézve korábbi, illetve jelenlegi hittanos, templomi élményüket. Számukra frissítően, sőt ösztönzően hatott a látogatás. Reménység szerint lekerülhet a polcról az ott porosodó Biblia.
Néhány helyi, ott lakó református gyülekezeti taggal is találkoztak munkatársaink. Egyikük, aki néhány éve Békés megyéből költözött Székesfehérvárra, örömmel jelezte: „Hallottam már az EMO-ról, sőt az elektronikus körleveleit is kapom. Örülök, hogy itt is találkozhatok ezzel a szolgálattal”.
Lehetőség nyílt a Befogadlak Baptista Gyermekotthon lakóit és a városban dolgozó ukrán vendégmunkások néhány tagját is meglepni evangéliumi olvasmányokkal.
EMO – összeállítás
Fotók: Szabó Zoltán, Szűcs Attila
Isaszegi látogatás
Elmúlt évben, november 12 –én és 19-én, két szombati napon önkénteseink és munkatársaink látogattak el Isaszegre. A teljes települést bejárva traktátusokat, gondolatébresztő írásokat adtunk át az ott élőknek, egyúttal hívogattuk őket a helyi református gyülekezetbe a 21-25-i evangelizációs estékre.
A következőkben beszámolókkal és fotók segítségével elevenítjük fel a két nap emlékezetes pillanatait.
Áldjuk Urunkat, amiért az újra lehetőséget készített számunkra az EMO-szolgálatra.
Isten kegyelméből nagy csapat gyűlt össze. Megmelengette a szívemet, ahogy végig néztem a harminc fős „seregen”, olyan jó volt megtapasztalni, hogy ennyien egy szívvel és egy lélekkel (az Úr Lelkével) lehettünk együtt ebben a szolgálatban. Szükség is volt minden munkás kézre-lábra és evangéliumot hirdető szájra, hiszen Isaszegen tizenkétezer ember él, ami sok-sok otthont jelent.
Külön örömet jelentett, hogy a traktátusokkal együtt meghívókat is oszthattunk – az Isaszegi Református Egyházközség evangelizációs alkalmaira hívogattuk a város lakóit. Sokféle reakcióval találkoztunk, némelyek visszautasítottak bennünket és a hirdetett evangéliumot, de voltak olyanok is, akik őszinte érdeklődéssel hallgatták bizonyságtételünket, és örültek az evangelizációs alkalmakra való meghívásnak.
Hordozzuk imádságban Isaszeg lakóit, hogy ne szóljon hiába Isten Igéje jövő héten (sem), hanem legyenek, akik nyitott szívvel hallgatják és befogadják, hogy gyarapodhasson Isten népe és a helyi gyülekezet.
„Az Emberfia azért jött, hogy megmentse, ami elveszett. Mit gondoltok? Ha egy embernek száz juha van, és eltéved közülük egy, vajon nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a hegyekben, és nem megy el megkeresni az eltévedtet? És ha megtalálja, bizony mondom nektek, jobban örül neki, mint annak a kilencvenkilencnek, amelyik nem tévedt el.” (Mt 18,11-13)
– Sebők Bereniké –
Először vettem részt ilyen szolgálatban, és nagyon tetszett. Isten köztünk volt és munkálkodott bennünk és rajtunk keresztül is. Ami a szolgálatunkat illeti, az emberek többsége, akikhez becsöngettünk nem zárkózott el attól, hogy átadjuk a meghívót, egy konkrét esetben azonnal pozitív választ kaptunk egy fiatalasszonytól, hogy el fognak jönni az evangélizációra. Máskor is szívesen állok be ilyen szolgálatba.
– Győrfi Zsuzsa –
Csak a szüntelen hála és öröm van a szívemben, hogy részt vehettem a szolgálatban. Eszembe jutott ez az Ige: “De akik az ÚRban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.” (Ézsaiás 40:31) Nagy kegyelem az Úrtól, amikor az erejét megtapasztalhatom valóságosan! Csak ámulok és bámulok a csuda-dolgain, hogy érdemtelenül mennyi jóval megáld.
A tapasztalatom nagyon jó volt, kedvesek voltak a testvérek és Isaszeg lakosai is, valamint a gyülekezet lelkipásztora és a szolgálók is. Bevallom, nagyon otthon éreztem magam köztetek, mintha mindig is ide tartoztam volna. Tudom, hogy nem véletlen, hiszen az Ige adja meg a választ: “mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban.” (Galata 3:28)
– H. Gyöngyi –
Örömmel vettem részt Isaszegen. Nekem ez volt a második ilyen jellegű szolgálatom. Pár évvel ezelőtt a saját lakóhelyemen, Erdőkertesen hívogattuk az embereket az Úr Jézushoz. Akkor a karácsonyi alkalmunkra szólt a „Meghívó”, most egy evangélizációs sorozatra. Ketten érkeztünk egy nőtestvéremmel, Zsuzsival az isaszegi “akcióra”. Nagy meglepetés volt számomra, hogy Kárpátaljai testvérekkel szolgálhattam együtt. Külön élményként éltem meg azt, hogy a meghívók, igei üzenetek kihordása előtt milyen erővel énekeltek a kárpátaljai testvérek. Zsuzsival, a társammal egymásra is néztünk és mosolyogtunk, amikor elénekeltük az első éneket.
Én, egy Kárpátaljáról Magyarországra áttelepült testvérrel végeztem a szolgálatot, akivel hamar megtaláltuk a közös hangot. Hasonlóan 40 év körüli férfi, mint én.
Volt, aki a válaszunkra kijött a kapuig, volt, aki megköszönve a látogatásunkat, azzal küldött el, hogy őt nem érdekli az, amiért mi jöttünk hozzá. (Pedig, ha tudta volna, hogy milyen kincset vittünk, biztosan nem így reagált volna…). Olyan emberrel is találkoztunk utunk során, aki több időt is szívesen eltöltött volna velünk. Hiszem, hogy vannak köztük olyanok, akik elmennek az evangéliációs alkalmakra azért, hogy nálunk nagyobbal is találkozhasson. Jó abban a tudatban élni, hogy az elvetett mag növekedése már nem a mi a feladatunk…
– Szaszák Levente –
Mivel Isaszeg szomszédságában élünk, úgy láttam, itt az alkalom, hogy én is bekapcsolódjak az EMO munkájába. Úgy képzeltem, megerőltető lehet késő ősszel egész nap az utcákat járni, bizalmatlan lakosokat megszólítani, mindezt mérges kutyák csaholásától kísérve. Végül minden várakozásomat felülmúló, örömteli napban volt részem. Már a jelentkezők egy részét összegyűjtő autóban kiderült, hogy három országból és legalább két protestáns felekezetből vagyunk együtt. Persze rögtön akadt közös ismerős is. Az isaszegi gyülekezeti teremben harmincan gyűltünk össze, közöttünk jó néhányan Kárpátaljáról érkeztek. Meglepett, hogy nemcsak olyanok, akik Magyarországon várják ki a háború végét, hanem többen kifejezetten az isaszegi szolgálat miatt keltek útra. Az is feltűnt, hogy noha nincsenek irigylésre méltó helyzetben, kifejezetten derűs, az Úrért tenni kész embereket ismerhettünk meg bennük. Miközben a Horkai László szerezte énekeket énekeltük, olyan érzés fogott el, mintha nem is az anyaországban, hanem odaát, Kárpátalján lennénk! A többi önkéntes között több ismerős testvért találtam, akikkel örömmel fedeztük fel egymást.
A helyi lelkész igei bevezetője lelki felkészítés volt az előttünk álló feladatra. Utána Szabó Zoltán lényegre törő, gyakorlati eligazítást tartott, majd kijelölte a párok által bejárandó utcákat. Közeledett a délelőtt 10 óra, ideje volt elindulni. Mint újoncot, engem egy gyakorlott EMO-önkéntes mellé osztottak be. Megállapodtunk, hogy a házaknál felváltva fogunk beszélni. Az első néhány címen valóban többször találkoztunk érdektelenséggel, vagy határozott elutasítással, később viszont sokkal nyitottabb emberekkel, akik közül néhányan örömmel fogadták az evangelizációra szóló meghívót és az EMO szórólapot. Voltak jó és tanulságos beszélgetések olyanokkal is, akik előre bocsátották, hogy ők ateisták, vagy már csalódtak Istenben. Hálás voltam mosolygós páromért, aki természetes közvetlenséggel tudott ismeretleneket megszólítani, és olyankor is volt egy kedves, bíztató szava, amikor a fogadtatás nem volt túlságosan barátságos. Nagyon jó volt régi és újonnan megismert testvérekkel együtt lenni, és részt venni az Úr munkájában. Azóta is gyakran gondolok az Isaszegen élőkre, imádkozom az evangelizációs sorozaton szolgálókért és azokért az emberekért, akik hajlandóságot mutattak arra, hogy elfogadják a református gyülekezet meghívását.
– Mikoliczné Virág-
Fotók: Szabó Zoltán
Az alapítvány önkéntes munkatársainak szerveztünk egy csendes hétvégét a Tolna-megyei Miszlán. Szerettük volna, ha szolgálhatunk is a település lakói felé, ezért a szombaton délután keresztyén írásainkkal bejártuk az otthonokat, s mindenkit meghívtunk a református gyülekezettel közösen rendezett rendhagyó istentiszteletre. Három munkatársunk gondolatait szeretnénk megosztani a hétvégéről. Ketten közülük először vettek rész ilyen alkalmon, s egyáltalán az EMO munkában.
„Amit hallottunk és láttunk, hirdetjük néktek, hogy néktek is közösségtek legyen velünk, és pedig a mi közösségünk az Atyával és az ő Fiával, a Jézus Krisztussal.” (1Jn 1,3)
A munkatársi hétvégének több célja is volt: megemlékezni a 30 éves jubileumról és személyes közösségben lenni egymással a hosszú kihagyás után. Továbbá, megszólítani Miszla lakóit az evangéliummal. A vasárnapi református istentiszteletre szóló meghívót és egy-egy Jézusról szóló olvasnivalót átadni, és ahol lehetőség nyílt, személyes beszélgetésben bizonyságot tenni.
Néhány mondatban szeretnénk megosztani, hogy mi hogyan tapasztaltuk meg Isten munkáját a hétvégi közösség és szolgálat során: Laci, aki a ’90-es évek közepétől tagja vagyok az EMO csapatának és Ildikó, aki Laci menyasszonyaként első alkalommal vettem részt az EMO akcióban)!
Hálát adok, hogy átélhettem a személyes találkozás örömét a hosszú járványidőszak után, amely alatt online alkalmakra szorult a közösség. Megállapítottam, hogy a személyes találkozást, fizikai jelenlétet, gesztusokat, együtt cselekvést csak részben tudja pótolni az online imaóra. (Laci)
Első EMO-s szolgálatomon örömmel töltött el, hogy mielőtt a falu lakóihoz mentünk, imaközösséget tartottunk. Imádságban Isten elé vittük az életüket, valamint az Úr Jézus vezetését és Szentlelkét kértük, hogy Ő maga szólítsa meg az embereket rajtunk keresztül, sőt, Ő maga menjen előttünk. Személy szerint ezt a felkészülést fontosnak tartottam. (Ildikó)
Építő és bátorító volt egymás beszámolóját meghallgatni, miután visszatértünk a falu lakóinak felkereséséből. Jó volt megtapasztalni, hogy Mennyei Atyánknak még arra is gondja volt, hogy melyik párost kikhez küldi. Többen szembesültek üres, elhagyatott házakkal, néhányan hamis istenképben bízó emberekkel. (Közös)
Akikhez mi mentünk és otthon voltak, nyitottan fogadták a beszélgetést, a meghívót és az evangéliumról szóló írást. Néhány hosszabb beszélgetés során az Úr segített a megszólított emberek élethelyzetéhez saját élményeinkből kapcsolódni. Így elmondhattuk, hogyan kaptunk a mi Urunktól hasonló helyzetben vigaszt, útmutatást, testvéri közösséget, mennyei reménységet. Például egy fiatalembernek el tudtuk mondani, hogy milyen fontos volt számunkra egy lelki közösséghez való tartozás, és őt is bátorítottuk erre, hogy keresse a gyülekezeti közösséget. (Közös)
A beszámolók után időt szántunk arra, hogy tusakodjunk, imádkozzunk a meghívottakért. Látszott, hogy a testvérek személyes felelősséget éreznek értük. (Közös)
A 30 éves jubileum kapcsán egyrészt hála tölti el a szívünket, látva azokat a szolgálókat, akiknek az Úr kezdetektől fogva adott a szívébe elszántságot, szeretetet, áldozatkészséget, hogy bátran vigyék az evangéliumot az embereknek. Másrészt, szomorúság is ébredt szívünkben, hogy hiányzik a fiatal generáció, az utánpótlás. Az aktív szolgálók egyre idősödnek, akiknek egyre több nehézséget okoz az utazás és a települések bejárása. Szükségét érezzük annak, hogy az Úr indítson fiatalokat, akik továbbviszik az EMO ügyét legalább újabb 30 éven át! (Közös)
Engem az is jó érzéssel töltött el, hogy az EMO-s testvérek szíve nem csupán az elveszettek irányában nyitott és befogadó, hanem engem is szeretettel fogadtak, mint körükben először résztvevőt. Köszönöm szépen! (Ildikó)
A mi Urunk Jézus Krisztus áldja meg a beszámolónk olvasóit, s az EMO-s testvéreket!
Laci és Ildikó
Nekem nagyon áldásos volt a hétvége. Először is a közösség fontosságáról szólt az előadás, és lám rögtön meg is tapasztaltam milyen megerősítő is az. Láttam az egymás iránti türelmet. Jó volt látni különböző korú és hátterű emberek szíve egy célért dobog: továbbadni az evangéliumot!!! A testvérek komolyan vették a szolgálatot! Nagy bátorságot adott, mikor láttam, hogy ha szomorúak is a testvérek mikor elutasítással találkoztak, de nem terhelt meg senkit, mert mindenki tisztában volt vele, hogy Isten az, aki munkálkodik, mi csak eszközök vagyunk. Csak így lehet tovább menni. Meglepett, hogy átbeszéltük, ki mit tapasztalt és mindenki figyelt egymásra, s komoly imaközösségel zártuk a szolgálatot. Már korábban, egy-egy online közösségi alkalomba bekapcsolódva is sokat jelentett számomra, hogy az EMO munkások mindenkit türelmesen meghallgatnak, őszintén beszélhet mindenki az apró cseprő nehézségeiről kísértéseiről, és senki nem „osztja az észt”.
Sz.-né, Ildikó
Három évvel ezelőtt volt utoljára evangelizáció Hajóson. Ennek fő oka egy elhúzódó építkezés, ami az imaházat és a parókiát érintette, valamint a világjárvány, ami most is aggályossá tette az evangelizáció megtartását. De hála legyen az Úrnak, hogy 2021. november második hetében három estén át hallgathattuk Seres János testvérünk szolgálatát, aki nagy alázattal és hűséggel hirdette…
