Május elején ismét az Ormánságban jártunk. Ezúttal a Kovácshida környéki Ref. Társegyházközség területén, 9 településen hívogattuk a családokat. A valaha virágzó, gazdag népművészettel rendelkező, jellemzően magyar reformátusok lakta vidék mára szomorú képet mutat.
,,Május elején ismét az Ormánságban jártunk. Ezúttal a Kovácshida környéki Ref. Társegyházközség területén, 9 településen hívogattuk a családokat. A valaha virágzó, gazdag népművészettel rendelkező, jellemzően magyar reformátusok lakta vidék mára szomorú képet mutat. Bár a kilenc falu mindegyikében áll a református templom, a gyülekezetek megfogyatkoztak, sőt a lakosság is erősen lecsökkent. A 2018-as statisztikai adatok szerint a kilenc településen összesen kb. 2000 lakos él. Lelkileg sem rózsásabb a kép: sokféle okkult kötelék, mélyben húzódó ellentétek és sérelmek, irigység, szegénység, reménytelenség, Istennel és a Bibliával szembeni megkeményedés az, amit láttunk tapasztaltunk. De – Istennek hála – láttunk mást is. Találkoztunk nyitott emberekkel, Istent keresőkkel, sőt olyannal is, aki érzi, tudja, hogy Isten keresi őt. Vannak, ha nem is sokan, bibliaolvasó, imádkozó emberek, s nagy öröm volt munkatársainknak egy idős, élő hitű asszonnyal való találkozás – ahogy öröm volt ez neki is. Milyen jó, hogy vihettük az örömhírt, az Istennel és emberekkel való megbékélés evangéliumát! Biztattuk a csüggedteket és a keresőket, vigasztaltuk a gyászolókat, s igyekeztünk segítséget nyújtani ott, ahol valaki már a szabadulást kereste a sötét erők fogságából. Székely Zsolt lelkipásztor Urunk hívására jött a gyülekezetbe, hogy hirdesse és élje az örömhírt: Jézussal lehet új élete egyénnek, családnak, közösségnek, mert Ő maga az élet. Imádkozzunk érte, hisz a megkezdett munkát, az elindult kapcsolatokat ő tudja majd folytatni! A vasárnapi közös istentiszteletre, amire hívogattunk, ugyan nem sokan jöttek el, de hisszük, hogy az elvetett magok, igék ott vannak az emberszívekben. Hordozzuk hazánknak ezt a vidékét (is) imádságban, s kérjük az Urat, hogy adjon esőt, növekedést, áldást! S köszönjük a helyi testvérek segítségét, vendégszeretetét is!” – Sz.P.
,,Május 3.-5. Ormánság ( Baranya megye) Házigazda: Református gyülekezet A meghívást Székely Zsolt református lelkész úrtól kaptuk, aki 9 kis falu – Cún, Drávacsepely, Drávapiski, Drávaszerdahely, Ipacsfa, Kémes, Kovácshida, Szaporca, Tésenfa – lelkipásztora. Megérkezésünkkor a tésenfai szállásunkra, nagyon kedves fogadtatásban és vendéglátásban volt részünk. Hamar otthon érezhettük magunkat. A finom ételekért és a meleg szállásért nagyon hálásak vagyunk. Mindjárt pénteken útnak is indultunk és végig jártuk Tésenfa otthonait és Szaporca egyes utcáit. Szombaton tovább indultunk és estére bejártuk mind a ránk bízott településeket. Ahol lehetett megálltunk és beszélgettünk az örömhírről, Isten ajándékairól, Bibliáról, és szeretettel hívtunk mindenkit a vasárnapi istentiszteletre Kémesbe. Ahol nem lehetett, ott a postaládába helyeztük a meghívót és rövid támogató, elgondolkodtató, útmutató írásokat, amelyek utat mutatnak az Isten országát, a békességet kereső embereknek. Vasárnap Kémesen a 10.00-kor kezdődő Istentisztelet után, rövid beszámolót hallhattunk a falvak történelmét, kultúráját, szokásait illetően. Hálásan köszönjük Istennek ezt a lehetőséget, a testvéri találkozásokat és kérjük Isten áldását e falvak lakóira, a templomok felújítására, a gyülekezet épülésére. Örömmel vettünk részt ebben a szolgálatban és szeretettel bátorítjuk a testvéreket szerte az országban az EMO szolgálatára.”- Boda Judit
,,A május 4-5-i hétvégén először vettem részt olyan akcióban, amikor házhoz mentünk emberekhez és hívogattuk őket Isten mélyebb megismerésére, a vele való igazi találkozásra. Régóta érlelődött bennem az emberek felé való aktívabb szolgálat gondolata és amikor hallottam az EMO-ról, egyből fellelkesültem. Nem bántam meg egyáltalán, hogy erre szántam a hétvégémet. Először kényelmetlen szituációnak és kicsit bizarrnak tűnt a kapcsolatfelvételnek ezen módja, de aztán hamar belejöttem. Sokkal rosszabbra számítottam. Az volt a benyomásom, hogy az emberek érzik a szívük mélyén, hogy az az igazság, amit szólunk, csak nem akarják tudatosítani magukban. Valakinek segíteni kell nekik feltörni azt a kemény páncélt, amit növesztettek a szívük köré. Nekem pedig sokat segített látni a szolgáló testvérek odaadását és egy újabb, Krisztusnak odaszánt közösséget találtam bennük. Istennek legyen hála ezért az alkalomért!” – Fejszák Tamás