Kikelet havának első hétvégéjén munkatársi csendes hétvégét tartottunk kárpátaljai testvérszervezetünkkel közösen, az Evangélikus Kántorképző Intézet épületében
Nemcsak a vitaminraktárunk fogyatkozik meg tél végére. Ha hosszabb ideig nem találkozunk azokkal, akikkel „Egy ügyért” munkálkodunk, vágyunk együtt lenni az Úr előtt, hogy megújítson minket.
Ezen a március eleji hétvégén két fontos és időszerű kérdésben beszélt szívünkre az Úr.
A hétvége fő témája: „A korszellem és a keresztyénség” időszerű és Ige-szerű értelmezése volt.
Az 1. Korintusi levél 3. részében ennek a gondolkodásnak és életmódnak karakteres formái állnak előttünk. A tömegtájékoztatás úgy alakítja a közgondolkodást, hogy ideigvaló, mulandó célok, tervek, foglaljanak le minket, és ez mindent felülírjon.
Ahhoz pártol a lelki értékrendünk, amivel legtöbbet foglalkozunk. Ha Isten igéjével foglalkozunk sokat, az maradandóan formálja lelkünket, eggyé leszünk Isten gondolataival.
Gyakran a kényelem, a jólét utáni vágy felülír minden józanságot és sodródva hajszol a világi kívánságokba. Aztán elkezdünk a világ félelmei szerint félni, pedig Isten azt mondja az ő népének, hogy e világ félelmei szerint ne féljenek, mert a világ urai, uralkodói és a korszellem által uralt világ minden generációban megbukik.
Nagy megtévesztéssel bír, ha az állandó értékű ige mellé, a modern-kori eszközökön keresztül, a korszellem filozófiák, pszichológiai iskolák és emberi ötletből születő tanok, módszerek álruhájában bejut a közösségeinkbe, sőt egyéni életünk értékmérőjévé is válik. Egyik ilyen hangzatos irányelv pl. ma a tolerancia. A hangulati közösségek, rajongó csoportok függőségbe sodró, felszínes örömei pedig a józanság lelkét nélkülözik, amikor a résztvevők gyakran úgy úsznak a mámorító hangulatban, mint a moszatok a víz felszínén, gyökértelenül. Isten mindig értelmes szavakon, az Ő kijelentett, leírt beszédein keresztül fordul hozzánk. Jézus is mindig ahhoz ragaszkodott, ami meg van írva. Szükséges nekünk is az igéhez ragaszkodni, hogy el ne sodródjunk és a hitetés áldozatává ne váljunk. Így tart velünk kapcsolatot az Úr, olvassuk hát és tanulmányozzuk hűségesen az igét, imádkozva, hogy egyre jobban megismerjük az ige Urát, aki adja az Ő Szentlelkét, hogy értsük is Isten nagyságos dolgait és megismerjük akaratát.
Az együttlétünk kedves színfoltja volt az is, hogy ki-ki a közös lelki asztalra verset, éneket, beszámolót hozott, vagy éppen élete aktuális történéseinek kicsi mozzanatát tette le, azaz mondta el. Ezzel nem csak gazdagodtunk, hanem a közösséget is megélhettük. A lelki munkamezőn kevesebb lehetőség van ismerkedésre, most a Kárpátaljáról jött testvéreink énekei is gazdagítottak, az ő hűségüket látva bátorodott is a szívünk.
Annyira jó együtt lenni azokkal, akikkel ugyanazt a drága hitet kaptuk Urunktól, és ha néhány éve, vagy évtizede teljesen ismeretlenek voltunk is egymás számára, Isten Szentlelke testvérekké formált és annak az országnak tett polgáraivá, amit az Úr Jézus az Ő Golgotai váltsághalála árán szerzett meg számunkra.
A minden jóval ellátott hétvégi alkalmat a vasárnapi istentiszteleten való részvételünk zárta, ahol a 19. Zsoltár versei Isten igéjének mindenre elégséges voltára hívták fel a figyelmünket. Érdemes újra elolvasni a nevezett zsoltárt, de legalább a 8-11.-ig terjedő verseit és akár meg is tanulni, mert felüdít, bölccsé tesz, megörvendeztet, … kívánatos és édes, … de leginkább azért, mert MEGMARAD ÖRÖKKÉ!
Mindezekért az Úré a hála és dicsőség – S.D.G.