Az elmúlt három hétvégén (nov. 8-10; 15-17; 22-24) Siófok kb. 4500 otthonába jutottak el munkatársaink, a helyi gyülekezet tagjai pedig – akik közül többen beálltak a szolgálatba is – még kb. 500 otthon felkeresését vállalták a héten, hogy a ma kezdődött négy napos adventi sorozatra hívják az embereket. Reménység szerint ez őket is előbbre vitte a hitben, lelki életben. Imádkozzunk azért, hogy minél többen kíváncsiak legyenek a Biblia üzenetére, Isten szavára!
A város nem volt barátságtalan, elég sokan ígérték, hogy elmennek. Voltak jó beszélgetések is, bár összességében nem sok.
A lelkész házaspár nagy odaadással és szeretettel pásztorolják a gyülekezetet.
Köszönjük a helyiektől kapott sok segítséget, és a szeretetteljes vendéglátást.
Urunk gazdag áldása maradjon a gyülekezeten, hogy legyenek messzire világító szövétnek!
Advent Királya adjon erőt, kitartást továbbra is a lelkipásztoroknak, és szaporítsa az üdvözülők seregét!
,,Az Úr Isten kegyelméből ismét vihettük az örömhírt az anyaországban, együtt szolgálva a Siófoki Református Gyülekezettel. November 14-én indult útnak 11 fős missziós csapatunk Kárpátaljáról, s
még két testvérünk Siófokon csatlakozott hozzánk. Másnap az anyaországi és siófoki testvérekkel együtt indultunk a szolgálatba, amelyen a decemberi, adventi evangelizációkra hívogattunk. Igen szeretetteljes fogadásban részesültünk, amelyben érezhettük az Úr jelenlétét. Bartha Béla helyi lelkipásztor testvérünk tartalmas lelki táplálékkal táplált és indított útnak bennünket naponként. Három napos szolgálatunk első napján családi házakat kerestünk fel, majd másnap a lakótelepi házakat vettük célba. A beszámolókban meghallgattuk egymás tapasztalatait. Voltak, akik nagyon lehangolva tértek vissza a szolgálatból, de Urunknak hála, többen arról számoltak be, hogy bizonyságot tehettek, és tartalmas beszélgetésekre, sőt néhol imádságra is sor került. Sok ígéretet is kaptunk, hogy eljönnek az alkalomra. Mindezt imádságainkban az Úr elé vittünk és az Ő áldását kértük, hogy szolgálatunkat Ő tegye teljessé. Az utolsó napon részt vettünk az istentiszteleten, ahol két énekkel dicsőítettük az Urat és elhangzott egy bizonyságtétel Gyurkó Miklós testvérünktől. Nagy hálát érzünk szívünkben, hogy alkalmasnak talált az Úr bennünket erre a szolgálatra. Hálásak vagyunk a vendégszeretetért, amelyben a családoknál részesültünk, ahol szintén lehetőségünk adódott, hogy bizonyságot tegyünk szabadító Urunkról. Külön hálás a szívünk a gyülekezet nevében kapott igés képeslapokért, amellyel egyik siófoki testvérnőnkön keresztül ajándékozott meg bennünket az Úr.
Imádságos szívvel gondolunk a Siófoki gyülekezetre könyörögve ébredésért, lelki megújulásért és megtartatásért.”
Balogh Zsuzsa (Mezővári)
„Lelkészünket az Úr adventi evangelizáció szervezésére, a siófoki emberek megszólítására indította. Egy istentiszteleten jelezte, hogy a gyülekezet segítséget kap az EMO Alapítványtól. ‘Tapasztalt hívogatóknak’ nevezte Őket, de akkor még nem igazán értettem, hogy ez valójában mit is jelent. Advent előtti 3 hétvégén került sor az otthonok felkeresésére. Már az első találkozás alkalmával boldogság és feltöltődés volt az indulás előtti közös igehirdetés és ima. A három alkalom során három különböző emberrel osztottak be a hívogatásra. Mind a három embertől, akivel ‘összesorsolt az Úr’ Péter segítségével, nagyon sokat kaptam. Mindegyikük más-más életkörülményből, más városból, és a tetejébe még más országból is érkezett. Azt hiszem, önmagában is beszél helyettük az elhivatottságuk, hogy nyakukba vették az országot, Siófok városát, hogy elvigyék az emberek otthonába az Örömhírt, amire ennek a városnak mérhetetlen szüksége van. Az első alkalommal megrázó és egyben felemelő emberélet-helyzettel találtuk szembe magunkat: Egy édesanya elkeseredett hangja szólt hozzánk, saját és gyermekei élete miatt. Megrázó volt ezzel így szembesülni, hiszen idegenek voltunk az ajtó előtt. Mi az Örömhírt vittük, ennek az asszonynak pedig mindennél jobban az Úrra volt szüksége. Mellém ‘vezérelt’ párom, Kinga feltette a kérdést: Imádkozhatunk-e értük? Ekkor már teljesen elszorult a szívem, és csak csodáltam az Úr munkáját. Elküldött ehhez az asszonyhoz, akinek erre a ‘csengetésre’ volt szüksége, és Kingát, a páromat, akit imára indított az Úr. Ez volt az a pont, ahol megéreztem, megértettem, mit is jelent EMO munkásnak lenni, és szolgálni. A nap itt nem ért véget, s az Úr tartogatott még egy csodát az este folyamán. Utolsó házunk volt, ahova épp két fiatal roma lány érkezett haza. Mikor elmondtuk miért jöttünk, azonnal beinvitáltak bennünket. Bensőséges beszélgetésbe kezdtünk az Úrról, a hitről, és az est a legszebb kéréssel zárult: Bibliát szeretnének kérni. Az EMO jóvoltából még aznap meg is kapták a lányok az Újszövetséget. A hívogatás végeztével összegyűltünk a templomba és beszámoltunk a napeseményeiről. Hallottunk sok pozitív és sok szomorú élethelyzetet. Leírhatatlan élmény és lelki öröm volt hallani imáikat, könyörgéseiket az aznap megismert, elesett, Istenre szoruló emberekért, s a hálaadást, amelyet az Úr elé vittek. Boldog vagyok, és gazdagabb, hogy megismerhettem őket, s még ha csak röpke időre is, de velük szolgálhattam.”
Takács Anikó
Hálásak vagyunk, hogy sokakat megszólíthattunk. Különösen azokért az emberekért, akik a hívás nyomán először indultak el a gyülekezetekbe! Ne hagyjuk abba a könyörgést értük, és a gyülekezetekért, lelkészekért!
