A település nagyon szép és rendezett, ugyanakkor az itt élők lelkileg nagyon bezárkózóak. Ezért is jöttünk ide, hogy segítsük a lelkésznek a település iránti mentő szeretetéből fakadó munkáját.
Csaknem két évtized után Bokodon vettem részt újra az EMO traktátus osztó munkájában. Kicsit furcsa is volt – de öröm volt ott lenni, és egyben felidézni a régi „emózások” élményeit! A település nagyon szép és rendezett, ugyanakkor az itt élők lelkileg nagyon bezárkózóak. Ezért is jöttünk ide, hogy segítsük a lelkésznek a település iránti mentő szeretetéből fakadó munkáját. Megvallom, hogy így, idősebb fejjel nehezebben viselem az ablakon keresztül érkező, káromkodással és ordítással tarkított elutasítást, mégis bizonyos vagyok abban, hogy ottlétünk nem volt hiábavaló. Ezt az alapján a néhány beszélgetés alapján is állítom, amelynek részese voltam. Hiszem, hogy nem véletlenül találkoztam azzal az Isten létét tagadó férfivel, akivel kulturáltan tudtuk az érveinket ütköztetni, vagy azzal az édesanyával, aki a 30-as éveiben járó lánya halála miatt megszomorodva, szinte itta Istenünk vigasztaló szavait. Mi, Bokodon járó hívők vetettünk – a többi Isten kezében van! Sz.P.-né
Bokod – „Egy hajóban evezünk” című családi alkalom egyik csoportbeszélgetéséről:
Egy bácsi a csoportban azt mondta, hogy Isten még nem fogott kezet senkivel. Ebből kiderült, hogy nem veszi túl komolyan Isten létezését. Én azt feleltem, hogy kezet ugyan nem fogott, de pofonokat már sokan kaptak Tőle. Például betegségeket. Egy másik bácsi erre bőszen bólogatott, s az előző hitetlenkedő pedig elkomorult, és elmondta, hogy a fia háromévesen leukémiában meghalt. Innentől a barátnőm folytatta a bácsival a beszélgetést – mintegy 50 percen át. Hallgatta, hallgatta, és hallgatta. És tudott mondani neki néhány pont odaillő mondatot. Ez evangélizáció volt! Már az bizonyságtétel volt, hogy ilyen türelmesen végighallgatja őt egy fiatal, jól öltözött és szépen sminkelt lány, akik pedig sokszor falra másznak az öregektől. Hiszem, hogy ezért a bácsiért nekünk oda el kellett mennünk. (K.K.)
Gyülekezeti családi napra hívogattunk.
