Hálaadás van a szívünkben Urunk szeretetéért, hogy szeptember 16-21 között fel tudtuk keresni a Tolna vármegyei Dombóvár valamennyi otthonát, sőt lehetőséget nyitott a szomszédos kis falu, Kapospula bejárására is. Bár az első napon végig esett az eső, a hét legnagyobb részében kellemes időt kaphattunk ajándékba ehhez az EMO akcióhoz. Összesen 45 önkéntes munkatársunk vett részt a családok látogatásában, a meghívók átadásában, a hívogatásban, bizonyságtételben. Helyi Testvéreink is derekasan kivették a részüket a hívogatásból és a különféle háttérszolgálatokból egyaránt. Hálát adunk Istennek az egész heti megőrző kegyelméért, szeretetéért!

Egy helyi Testvérünk rövid beszámolója:
„Az EMO, és a testvérek áldozatos, odaszánt szolgálatáért nagy hálával tartozunk! Isten több nagy áldást készített, és adott mindannyiunknak, az egész gyülekezet számára!
Az első talán az volt, hogy ez a szolgálat megmozdított bennünket, kimozdultunk a megszokott komfortzónánkból. Egyrészt egymás felé, új kapcsolatokat, ismeretségeket adott Isten nekünk, és ezekben a kapcsolatokban, beszélgetésekben sok testvér mély hitét, Isten csodálatos munkáját, hatalmát, szeretetét, hűségét tapasztalhattam meg. (Márta néni a maga 87 évével, lelkesedésével, elmondott bizonyságtételével egy élő csoda volt a számomra!)
A másik áldás, hogy Isten sokakat megmozdított a gyülekezetből, s nem voltunk ebben egyedül, mert a metodista testvérekkel való összefogást, és ennek örömét is tapasztalhattuk. Igaz az a megállapítás, hogy a hívő ember életében jutalom az, ha teheti (ha szolgáló életben járhat).
A hívogatásnál, az emberek reakciói elég vegyes képet mutattak. Többeknél, amikor kiderült, hogy mi nem Jehova tanúi vagyunk (mert sajnos sokan annak néztek bennünket, és úgy is kezeltek…), ott azt láthattuk, hogy volt egyfajta nyitottság és öröm a megkeresés kapcsán. A negatív tapasztalat pedig az ennél sokkal több közömbösség és elutasítás… Sajnos azt is átéltük, hogy az ördög is bele zavart olykor a képbe… Az Úr mind ettől függetlenül ott volt, velünk volt, és áldottá tette ezeket a napokat. Csodálatos ajándék Isten kezében eszközzé válni, az Úrnak, és az Úrral szolgálni! Most is Ő ment előttünk, és Tőle volt az erőnk ehhez a szolgálathoz – amiben azért el is fáradtam délutánra. Egyik alkalommal a fejemet is meg kellett hajtanom, hogy aztán Isten új erőt adhasson….
Az evangélizációs alkalmakon pedig (amire hívogattunk), találkoztunk több olyan emberrel, akik nem szoktak ilyen alkalmakra járni! Istené legyen minden dicsőség!
Hálás szívvel köszönjük minden testvér odaadó szolgálatát!
Isten gazdag áldását és kegyelmét kívánom a testvérek életére, és a további szolgálatokra!

Szeretettel: B.A.”

Fotók: Szabó Zoltán, Szűcs Gábor