„Krisztusért járva követségben, mintha Isten kérne általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg Istennel!”
(2 Kor 5,20)
Szeptemberben négy napon keresztül Budapesten, a Nagyvárad téri Református Gyülekezet területén lévő új építésű lakóparkokban jártunk, de sikerült néhány 100 évnél is idősebb házba is eljutnunk.
Az egész országból érkező 55 Testvérrel több, mint 9000 traktátust, és az őszi gyülekezeti rendezvényekre szóló meghívót osztottunk szét.
Egy helyi gyülekezeti tag beszámolója:
„Még soha sem vettem részt EMO szolgálatban, így már hónapok óta nagy félelemmel készültem rá, az Úr azonban fokozatosan bátorított és elvette szorongásomat.
A három nap alatt Ferencváros régebben épült részében jártam. Négyszintes kockaházakban, körfolyosós lepusztult és szépen felújított épületekben hívogattuk a lakókat a gyülekezeti alkalmakra a szolgatársammal.
Ahhoz azonban, hogy emberekkel találkozzunk, az épületekbe – sok zárt ajtón át – be kellett jutnunk. Házról-házra csodákat éltünk meg, Isten valóságosan előttünk járt – „az Úr csodásan működik”. Pont akkor ment be egy lakó, amikor mi is a kapuhoz érkeztünk…; véletlenszerűen egy kedves református hölgy kaputelefonján kértünk bebocsátást… Egy helyütt már bent jártunk a házban, amikor megtudtuk, hogy egy másik csapatot nem engedtek be oda. Istennek – úgy tűnik – külön gondja volt az ott lakókra, és kedvesen megadta, hogy a lakások több mint felében személyesen tudtunk hívogatni. Egy másik háznál pizzafutárnak gondoltak minket, és a csöngetésre azonnal nyitották a bejárati kaput. Itt persze tisztáztuk, hogy mi nem ebédet hoztunk.
Sajnos nagyon sok otthonnak csak a postaládájába tudtuk bedobni a meghívót az OTTHON traktátussal együtt, akiknek viszont sikerült a kezébe adni, azok kedvesen fogadták, főleg a fiatalok.
Azért kérem Istent, hogy a kiosztott írások sokakat segítsenek Isten felé lépni és sokakkal találkozhassunk a gyülekezetben.
Ha módom lesz rá, szeretnék máskor is részt venni az EMO szolgálatában és bizony ezután a három nap után egészen másként nézek a nagyváros házaira („beveendő erődjeire”)!
Szabó Ábel 6. éves teológus beszámolója:
„Az EMO Alapítvány ferencvárosi akciójának én is részese voltam. Ez a kezdeményezés nemcsak a megszólítás és a Krisztushoz kapcsolódás, hanem az emberi kapcsolatok erősítése és közösségépítés szempontjából is különleges volt, amire jelen korunkban úgy érzem égető szükség van.
Ahogy bejártuk a lakóházakat és megkíséreltünk kapcsolatokat teremteni az emberekkel, rájöttem, hogy minden találkozás egyedi és fontos. A lakóházakban való látogatások során találkoztunk sok kedves és érdeklődő emberrel. Sokan nyitottak voltak arra is, hogy röviden beszélgessünk, megismerjük egymást, és többen kíváncsiak voltak a gyülekezet tevékenységére. Az igazán megragadó pillanatok talán azok voltak, amikor valaki elkezdett mesélni saját életéről, örömeiről és bánatairól. Olyankor igazán érezhető volt annak a valósága, mennyire elmagányosodott a társadalmunk.
Az önkéntesek lelkesedése és Istenünk kegyelme, gondviselése egyaránt hozzájárult, hogy ilyen sok otthont értünk el. Bizakodóan nézek előre és hiszem, hogy Isten által elkészített és megáldott szolgálatot végeztünk”
– Hálásak vagyunk Istennek, hogy adott erőt, Testvéreket, és egyáltalán lehetőséget arra, hogy elvégezzük ezt a szolgálatot!
– Imádkozzunk Urunkhoz a több ezer családért, akikhez eljutottunk! Segítse Urunk kinek-kinek megtenni az első vagy a következő lépést Felé!
– Imádkozzunk a Nagyvárad téri Gyülekezetért, hogy az újonnan érkezőknek tudjanak segíteni Urunk megismerésében!
Az akcióról készült beszámolóinkat a Facebook oldalunkon is elolvashatják:
Képgaláriánk:
Fotó: Szabó Zoltán, Szűcs Gábor