Eddig nem ismertem az EMO szolgálatot.
Az őszi hitébresztő, hitmélyítő hétre készültünk. A lelkészünk, dr. Kállai Imre most hívta meg először az EMO szolgálatot a Debrecen-Homokkerti gyülekezetbe, hogy segítsenek nekünk a környéken lakókat hívogatni az evangelizációs alkalmakra. Kárpátaljáról, és sokfelől az országból érkeztek hozzánk testvérek.
Pénteken ebéd után, lelkipásztorunk köszöntése, majd áhítat és közös imádság után elindultak a szolgálatban résztvevők a homokkerti családokat felkeresni. Nagy örömömre, éjszakára egy testvérnőt vendégül láthattam két felnőtt lányommal együtt. Jó volt este beszélgetni, közelebb kerülni egymáshoz, imádkozni, majd lepihenni. Isten gyermekei olyan hamar tudnak gondolatokat cserélni az Úr dolgairól, egységben lenni, mert az Úr Jézus az alap az életükben.
Másnap reggel, közös éneklés, áhítat után indultunk. Imádságos szívvel csengettünk be az otthonokba. Az első három elutasítás után, rossz volt megtapasztalni az emberek érdektelenségét, közönyösségét, és az „Áldás Békesség” köszönésünkre az ajtó becsapását. Meg is fordult a fejemben: Uram, van ennek értelme? De testvéremmel bátran tovább haladtunk, reménységgel a szívünkben. Többnyire azért elfogadták a meghívót, valahol jó beszélgetés is kialakult. Számomra jó megtapasztalás volt, hogy szembesültem azzal a ténnyel, hogy szükséges imádkozni ezekért az emberekért, akik itt a templom környékén laknak. Ebéd után nagyon jó volt a beszámoló, ahol mindenki elmondhatta a tapasztalatait, összegeztük, hova lehetne ismét elmenni, hívogatni, bátorítani. Közös imádsággal zártuk a beszélgetést, és hálásak voltunk, hogy egy szívvel, és egy akarattal szolgálhattunk. Köszönöm, hogy új testvéreket ismerhettem meg, és jövőre is reménység szerint együtt munkálkodhatunk.
– Harmati Ilona–
