December első szombatján, egy borús, de esőmentes napon 25, Istennek elkötelezett testvér gyűlt össze Farmos településen, egy Pest vármegyei falucskában, annak általános iskolájában, délelőtt 9 órakor.
Nagy József Mihály, a helyi lelkipásztor az alábbi Igével köszöntötte és lelkesítette a jelenlévőket:
Jézus mondja: „Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem.” (Jelenések könyve 3. fejezet, 20. vers)
Rövid magyarázatban kifejtette, hogy Jézus Krisztus általunk akar bekopogtatni Farmos lakóihoz. Arra bátorította mindannyiunkat, hogy a mi Urunkhoz méltóan viselkedjünk, és az Ő szeretetével közeledjünk az itt élő emberekhez.
Miután Szabó Zoltán testvérünk összeállította a párokat és kijelölte az útvonalakat, magunkhoz vettük az alapítvány szórólapjait, illetve a reformátusoknak szóló meghívókat, melyek a farmosi istentiszteleti alkalmakra hívogattak.
Tapasztalataink vegyesek voltak a látogatás során. Találkoztunk egyedül élő idős emberekkel, katolikusokkal, evangélikusokkal, kevés reformátussal, és Jehova tanúval, sőt még egy magát szkíta vallásúnak tartó emberrel is.
A különböző felekezetekhez tartozó testvérek kedvesen fogadtak bennünket, szívesen váltottak velünk néhány szót, ez örömmel töltött el bennünket.
Sajnos különböző mértékű elutasításokban is volt részünk. Volt, aki határozottan, de nem bántóan utasította el a szórólapot, volt, aki bemenekült a házba előlünk, volt, aki durván szólt, és volt, aki rögtön belénk fojtotta a szót. Isten legyen könyörületes hozzájuk! Még nem tudják, hogy magát Istent utasították el. A beszámolók elhangzása után egyértelműen úgy gondoljuk, hogy nem volt hiábavaló a munkánk. Hálásak vagyunk Istennek, hogy küldött munkásokat az ő aratásába.
Gulyás Gyula írása
Fotók: Szabó Zoltán, Szűcs Gábor
