Isaszegi látogatás

Elmúlt évben, november 12 –én és 19-én, két szombati napon önkénteseink és munkatársaink látogattak el Isaszegre. A teljes települést bejárva traktátusokat, gondolatébresztő írásokat adtunk át az ott élőknek, egyúttal hívogattuk őket a helyi református gyülekezetbe a 21-25-i evangelizációs estékre.
A következőkben beszámolókkal és fotók segítségével elevenítjük fel a két nap emlékezetes pillanatait.

Áldjuk Urunkat, amiért az újra lehetőséget készített számunkra az EMO-szolgálatra.
Isten kegyelméből nagy csapat gyűlt össze. Megmelengette a szívemet, ahogy végig néztem a harminc fős „seregen”, olyan jó volt megtapasztalni, hogy ennyien egy szívvel és egy lélekkel (az Úr Lelkével) lehettünk együtt ebben a szolgálatban. Szükség is volt minden munkás kézre-lábra és evangéliumot hirdető szájra, hiszen Isaszegen tizenkétezer ember él, ami sok-sok otthont jelent.
Külön örömet jelentett, hogy a traktátusokkal együtt meghívókat is oszthattunk – az Isaszegi Református Egyházközség evangelizációs alkalmaira hívogattuk a város lakóit. Sokféle reakcióval találkoztunk, némelyek visszautasítottak bennünket és a hirdetett evangéliumot, de voltak olyanok is, akik őszinte érdeklődéssel hallgatták bizonyságtételünket, és örültek az evangelizációs alkalmakra való meghívásnak.
Hordozzuk imádságban Isaszeg lakóit, hogy ne szóljon hiába Isten Igéje jövő héten (sem), hanem legyenek, akik nyitott szívvel hallgatják és befogadják, hogy gyarapodhasson Isten népe és a helyi gyülekezet.
„Az Emberfia azért jött, hogy megmentse, ami elveszett. Mit gondoltok? Ha egy embernek száz juha van, és eltéved közülük egy, vajon nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a hegyekben, és nem megy el megkeresni az eltévedtet? És ha megtalálja, bizony mondom nektek, jobban örül neki, mint annak a kilencvenkilencnek, amelyik nem tévedt el.” (Mt 18,11-13)

– Sebők Bereniké –

Először vettem részt ilyen szolgálatban, és nagyon tetszett. Isten köztünk volt és munkálkodott bennünk és rajtunk keresztül is. Ami a szolgálatunkat illeti, az emberek többsége, akikhez becsöngettünk nem zárkózott el attól, hogy átadjuk a meghívót, egy konkrét esetben azonnal pozitív választ kaptunk egy fiatalasszonytól, hogy el fognak jönni az evangélizációra. Máskor is szívesen állok be ilyen szolgálatba.

– Győrfi Zsuzsa –

Csak a szüntelen hála és öröm van a szívemben, hogy részt vehettem a szolgálatban. Eszembe jutott ez az Ige: „De akik az ÚRban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.” (Ézsaiás 40:31) Nagy kegyelem az Úrtól, amikor az erejét megtapasztalhatom valóságosan! Csak ámulok és bámulok a csuda-dolgain, hogy érdemtelenül mennyi jóval megáld.
A tapasztalatom nagyon jó volt, kedvesek voltak a testvérek és Isaszeg lakosai is, valamint a gyülekezet lelkipásztora és a szolgálók is. Bevallom, nagyon otthon éreztem magam köztetek, mintha mindig is ide tartoztam volna. Tudom, hogy nem véletlen, hiszen az Ige adja meg a választ: „mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban.” (Galata 3:28)

– H. Gyöngyi –

Örömmel vettem részt Isaszegen. Nekem ez volt a második ilyen jellegű szolgálatom. Pár évvel ezelőtt a saját lakóhelyemen, Erdőkertesen hívogattuk az embereket az Úr Jézushoz. Akkor a karácsonyi alkalmunkra szólt a „Meghívó”, most egy evangélizációs sorozatra. Ketten érkeztünk egy nőtestvéremmel, Zsuzsival az isaszegi „akcióra”. Nagy meglepetés volt számomra, hogy Kárpátaljai testvérekkel szolgálhattam együtt. Külön élményként éltem meg azt, hogy a meghívók, igei üzenetek kihordása előtt milyen erővel énekeltek a kárpátaljai testvérek. Zsuzsival, a társammal egymásra is néztünk és mosolyogtunk, amikor elénekeltük az első éneket.
Én, egy Kárpátaljáról Magyarországra áttelepült testvérrel végeztem a szolgálatot, akivel hamar megtaláltuk a közös hangot. Hasonlóan 40 év körüli férfi, mint én.
Volt, aki a válaszunkra kijött a kapuig, volt, aki megköszönve a látogatásunkat, azzal küldött el, hogy őt nem érdekli az, amiért mi jöttünk hozzá. (Pedig, ha tudta volna, hogy milyen kincset vittünk, biztosan nem így reagált volna…). Olyan emberrel is találkoztunk utunk során, aki több időt is szívesen eltöltött volna velünk. Hiszem, hogy vannak köztük olyanok, akik elmennek az evangéliációs alkalmakra azért, hogy nálunk nagyobbal is találkozhasson. Jó abban a tudatban élni, hogy az elvetett mag növekedése már nem a mi a feladatunk…

– Szaszák Levente –

Mivel Isaszeg szomszédságában élünk, úgy láttam, itt az alkalom, hogy én is bekapcsolódjak az EMO munkájába. Úgy képzeltem, megerőltető lehet késő ősszel egész nap az utcákat járni, bizalmatlan lakosokat megszólítani, mindezt mérges kutyák csaholásától kísérve. Végül minden várakozásomat felülmúló, örömteli napban volt részem. Már a jelentkezők egy részét összegyűjtő autóban kiderült, hogy három országból és legalább két protestáns felekezetből vagyunk együtt. Persze rögtön akadt közös ismerős is. Az isaszegi gyülekezeti teremben harmincan gyűltünk össze, közöttünk jó néhányan Kárpátaljáról érkeztek. Meglepett, hogy nemcsak olyanok, akik Magyarországon várják ki a háború végét, hanem többen kifejezetten az isaszegi szolgálat miatt keltek útra. Az is feltűnt, hogy noha nincsenek irigylésre méltó helyzetben, kifejezetten derűs, az Úrért tenni kész embereket ismerhettünk meg bennük. Miközben a Horkai László szerezte énekeket énekeltük, olyan érzés fogott el, mintha nem is az anyaországban, hanem odaát, Kárpátalján lennénk! A többi önkéntes között több ismerős testvért találtam, akikkel örömmel fedeztük fel egymást.
A helyi lelkész igei bevezetője lelki felkészítés volt az előttünk álló feladatra. Utána Szabó Zoltán lényegre törő, gyakorlati eligazítást tartott, majd kijelölte a párok által bejárandó utcákat. Közeledett a délelőtt 10 óra, ideje volt elindulni. Mint újoncot, engem egy gyakorlott EMO-önkéntes mellé osztottak be. Megállapodtunk, hogy a házaknál felváltva fogunk beszélni. Az első néhány címen valóban többször találkoztunk érdektelenséggel, vagy határozott elutasítással, később viszont sokkal nyitottabb emberekkel, akik közül néhányan örömmel fogadták az evangelizációra szóló meghívót és az EMO szórólapot. Voltak jó és tanulságos beszélgetések olyanokkal is, akik előre bocsátották, hogy ők ateisták, vagy már csalódtak Istenben. Hálás voltam mosolygós páromért, aki természetes közvetlenséggel tudott ismeretleneket megszólítani, és olyankor is volt egy kedves, bíztató szava, amikor a fogadtatás nem volt túlságosan barátságos. Nagyon jó volt régi és újonnan megismert testvérekkel együtt lenni, és részt venni az Úr munkájában. Azóta is gyakran gondolok az Isaszegen élőkre, imádkozom az evangelizációs sorozaton szolgálókért és azokért az emberekért, akik hajlandóságot mutattak arra, hogy elfogadják a református gyülekezet meghívását.

– Mikoliczné Virág-

Fotók: Szabó Zoltán