Május elején ismét az Ormánságban jártunk. Ezúttal a Kovácshida környéki Ref. Társegyházközség területén, 9 településen hívogattuk a családokat. A valaha virágzó, gazdag népművészettel rendelkező, jellemzően magyar reformátusok lakta vidék mára szomorú képet mutat.
,,Május elején ismét az Ormánságban jártunk. Ezúttal a Kovácshida környéki Ref. Társegyházközség területén, 9 településen hívogattuk a családokat. A valaha virágzó, gazdag népművészettel rendelkező, jellemzően magyar reformátusok lakta vidék mára szomorú képet mutat. Bár a kilenc falu mindegyikében áll a református templom, a gyülekezetek megfogyatkoztak, sőt a lakosság is erősen lecsökkent. A 2018-as statisztikai adatok szerint a kilenc településen összesen kb. 2000 lakos él. Lelkileg sem rózsásabb a kép: sokféle okkult kötelék, mélyben húzódó ellentétek és sérelmek, irigység, szegénység, reménytelenség, Istennel és a Bibliával szembeni megkeményedés az, amit láttunk tapasztaltunk. De – Istennek hála – láttunk mást is. Találkoztunk nyitott emberekkel, Istent keresőkkel, sőt olyannal is, aki érzi, tudja, hogy Isten keresi őt. Vannak, ha nem is sokan, bibliaolvasó, imádkozó emberek, s nagy öröm volt munkatársainknak egy idős, élő hitű asszonnyal való találkozás – ahogy öröm volt ez neki is. Milyen jó, hogy vihettük az örömhírt, az Istennel és emberekkel való megbékélés evangéliumát! Biztattuk a csüggedteket és a keresőket, vigasztaltuk a gyászolókat, s igyekeztünk segítséget nyújtani ott, ahol valaki már a szabadulást kereste a sötét erők fogságából. Székely Zsolt lelkipásztor Urunk hívására jött a gyülekezetbe, hogy hirdesse és élje az örömhírt: Jézussal lehet új élete egyénnek, családnak, közösségnek, mert Ő maga az élet. Imádkozzunk érte, hisz a megkezdett munkát, az elindult kapcsolatokat ő tudja majd folytatni! A vasárnapi közös istentiszteletre, amire hívogattunk, ugyan nem sokan jöttek el, de hisszük, hogy az elvetett magok, igék ott vannak az emberszívekben. Hordozzuk hazánknak ezt a vidékét (is) imádságban, s kérjük az Urat, hogy adjon esőt, növekedést, áldást! S köszönjük a helyi testvérek segítségét, vendégszeretetét is!” – Sz.P.
,,Május 3.-5. Ormánság ( Baranya megye) Házigazda: Református gyülekezet A meghívást Székely Zsolt református lelkész úrtól kaptuk, aki 9 kis falu – Cún, Drávacsepely, Drávapiski, Drávaszerdahely, Ipacsfa, Kémes, Kovácshida, Szaporca, Tésenfa – lelkipásztora. Megérkezésünkkor a tésenfai szállásunkra, nagyon kedves fogadtatásban és vendéglátásban volt részünk. Hamar otthon érezhettük magunkat. A finom ételekért és a meleg szállásért nagyon hálásak vagyunk. Mindjárt pénteken útnak is indultunk és végig jártuk Tésenfa otthonait és Szaporca egyes utcáit. Szombaton tovább indultunk és estére bejártuk mind a ránk bízott településeket. Ahol lehetett megálltunk és beszélgettünk az örömhírről, Isten ajándékairól, Bibliáról, és szeretettel hívtunk mindenkit a vasárnapi istentiszteletre Kémesbe. Ahol nem lehetett, ott a postaládába helyeztük a meghívót és rövid támogató, elgondolkodtató, útmutató írásokat, amelyek utat mutatnak az Isten országát, a békességet kereső embereknek. Vasárnap Kémesen a 10.00-kor kezdődő Istentisztelet után, rövid beszámolót hallhattunk a falvak történelmét, kultúráját, szokásait illetően. Hálásan köszönjük Istennek ezt a lehetőséget, a testvéri találkozásokat és kérjük Isten áldását e falvak lakóira, a templomok felújítására, a gyülekezet épülésére. Örömmel vettünk részt ebben a szolgálatban és szeretettel bátorítjuk a testvéreket szerte az országban az EMO szolgálatára.”- Boda Judit
,,A május 4-5-i hétvégén először vettem részt olyan akcióban, amikor házhoz mentünk emberekhez és hívogattuk őket Isten mélyebb megismerésére, a vele való igazi találkozásra. Régóta érlelődött bennem az emberek felé való aktívabb szolgálat gondolata és amikor hallottam az EMO-ról, egyből fellelkesültem. Nem bántam meg egyáltalán, hogy erre szántam a hétvégémet. Először kényelmetlen szituációnak és kicsit bizarrnak tűnt a kapcsolatfelvételnek ezen módja, de aztán hamar belejöttem. Sokkal rosszabbra számítottam. Az volt a benyomásom, hogy az emberek érzik a szívük mélyén, hogy az az igazság, amit szólunk, csak nem akarják tudatosítani magukban. Valakinek segíteni kell nekik feltörni azt a kemény páncélt, amit növesztettek a szívük köré. Nekem pedig sokat segített látni a szolgáló testvérek odaadását és egy újabb, Krisztusnak odaszánt közösséget találtam bennük. Istennek legyen hála ezért az alkalomért!” – Fejszák Tamás
Kikelet havának első hétvégéjén munkatársi csendes hétvégét tartottunk kárpátaljai testvérszervezetünkkel közösen, az Evangélikus Kántorképző Intézet épületében
Nemcsak a vitaminraktárunk fogyatkozik meg tél végére. Ha hosszabb ideig nem találkozunk azokkal, akikkel „Egy ügyért” munkálkodunk, vágyunk együtt lenni az Úr előtt, hogy megújítson minket.
Ezen a március eleji hétvégén két fontos és időszerű kérdésben beszélt szívünkre az Úr.
A hétvége fő témája: „A korszellem és a keresztyénség” időszerű és Ige-szerű értelmezése volt.
Az 1. Korintusi levél 3. részében ennek a gondolkodásnak és életmódnak karakteres formái állnak előttünk. A tömegtájékoztatás úgy alakítja a közgondolkodást, hogy ideigvaló, mulandó célok, tervek, foglaljanak le minket, és ez mindent felülírjon.
Ahhoz pártol a lelki értékrendünk, amivel legtöbbet foglalkozunk. Ha Isten igéjével foglalkozunk sokat, az maradandóan formálja lelkünket, eggyé leszünk Isten gondolataival.
Gyakran a kényelem, a jólét utáni vágy felülír minden józanságot és sodródva hajszol a világi kívánságokba. Aztán elkezdünk a világ félelmei szerint félni, pedig Isten azt mondja az ő népének, hogy e világ félelmei szerint ne féljenek, mert a világ urai, uralkodói és a korszellem által uralt világ minden generációban megbukik.
Nagy megtévesztéssel bír, ha az állandó értékű ige mellé, a modern-kori eszközökön keresztül, a korszellem filozófiák, pszichológiai iskolák és emberi ötletből születő tanok, módszerek álruhájában bejut a közösségeinkbe, sőt egyéni életünk értékmérőjévé is válik. Egyik ilyen hangzatos irányelv pl. ma a tolerancia. A hangulati közösségek, rajongó csoportok függőségbe sodró, felszínes örömei pedig a józanság lelkét nélkülözik, amikor a résztvevők gyakran úgy úsznak a mámorító hangulatban, mint a moszatok a víz felszínén, gyökértelenül. Isten mindig értelmes szavakon, az Ő kijelentett, leírt beszédein keresztül fordul hozzánk. Jézus is mindig ahhoz ragaszkodott, ami meg van írva. Szükséges nekünk is az igéhez ragaszkodni, hogy el ne sodródjunk és a hitetés áldozatává ne váljunk. Így tart velünk kapcsolatot az Úr, olvassuk hát és tanulmányozzuk hűségesen az igét, imádkozva, hogy egyre jobban megismerjük az ige Urát, aki adja az Ő Szentlelkét, hogy értsük is Isten nagyságos dolgait és megismerjük akaratát.
Az együttlétünk kedves színfoltja volt az is, hogy ki-ki a közös lelki asztalra verset, éneket, beszámolót hozott, vagy éppen élete aktuális történéseinek kicsi mozzanatát tette le, azaz mondta el. Ezzel nem csak gazdagodtunk, hanem a közösséget is megélhettük. A lelki munkamezőn kevesebb lehetőség van ismerkedésre, most a Kárpátaljáról jött testvéreink énekei is gazdagítottak, az ő hűségüket látva bátorodott is a szívünk.
Annyira jó együtt lenni azokkal, akikkel ugyanazt a drága hitet kaptuk Urunktól, és ha néhány éve, vagy évtizede teljesen ismeretlenek voltunk is egymás számára, Isten Szentlelke testvérekké formált és annak az országnak tett polgáraivá, amit az Úr Jézus az Ő Golgotai váltsághalála árán szerzett meg számunkra.
A minden jóval ellátott hétvégi alkalmat a vasárnapi istentiszteleten való részvételünk zárta, ahol a 19. Zsoltár versei Isten igéjének mindenre elégséges voltára hívták fel a figyelmünket. Érdemes újra elolvasni a nevezett zsoltárt, de legalább a 8-11.-ig terjedő verseit és akár meg is tanulni, mert felüdít, bölccsé tesz, megörvendeztet, … kívánatos és édes, … de leginkább azért, mert MEGMARAD ÖRÖKKÉ!
Mindezekért az Úré a hála és dicsőség – S.D.G.
egy-egy EMO traktátus.
“Ne aggodalmaskodjatok…!” c. írást.
Ahogy eddig, úgy most is közös ellenőrzést végeztünk néhány telepü-lésen a posta munkatársaival, hogy lássuk, valóban megkapták-e az érintettek az EMO traktátusokat. Hála Istennek, a postások munkáját ezúttal is rendben találtuk, sőt az egyik postás hölggyel jó lelki beszélgetést is készített Urunk. Hordozzuk őt is imádságban!
A kapott lappal kapcsolatban nem igen volt kérdésük, megjegyzésük, még csak vitatkozni sem volt kedvük a leírtakkal. Sokan őszintén megmondták, hogy kihajították.
Felmerül persze a kérdés: van-e így értelme az egésznek? Azt gondolom, hogy van.
Mert ha csak egy ember lelke mozdul az Úr felé, akkor megérte! Mi pedig imádkozzunk, könyörögjünk, hogy Urunk igéje és Lelke végezze el áldott munkáját ígérete szerint:
“Mert ahogyan az eső és a hó lehull az égből, és nem tér oda vissza, hanem megöntözi a földet, termővé és gyümölcsözővé teszi; magot ad a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek, ilyen lesz az én igém is, amely számból kijön: nem tér vissza hozzám üresen, hanem véghezviszi, amit akarok, eléri célját, amiért küldtem.” Ézs 55,10-11