„De semmivel sem gondolok, még az életem sem drága nekem, csak hogy elvégezhessem futásomat és azt a szolgálatot, amelyet az Úr Jézustól kaptam, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról.” (ApCsel 20,24)
Valljuk meg, hogy hajnalban felkelni, több 100 km-t utazni, és néha ázni-fázni, hogy egy postaládába tehessünk egy traktátust, nem egy vonzó napi program. Félretenni az otthoni halaszthatat lannak ítélt teendőket és elmenni egy távoli településre, hogy vadidegen embereket a Biblia olvasására bátorítsunk, és az Istennel való kapcsolatunkról beszéljünk, valószínűleg sokak szerint bolondság. MÉGIS! Aki valaha „megízlelte” az Istennek való szolgálat örömét, akinek mondhatta már legalább egyszer Isten: „Jól van, jó és hű szolgám”, az pontosan tudja, hogy a magunk áldozathozatala nem összemérhető azzal, amit naponta kapunk Istentől, amit értünk tett.
Egy olyan testvérünk gondolatait osztjuk meg, aki nemrég kapcsolódott be az EMO munkájába:
„Várom a jövő évet, amikor majd újabb szolgálatban vehetek részt az EMO-val. Várom, hogy hallhassak az újonnan megismert testvérekről, és ha lehet találkozhassunk majd újra a szolgálatban. Azt tapasztaltam, hogy ha Isten rendelkezésére bocsátjuk magunkat, időnket, akkor azt Isten megáldja: áldássá leszünk és mi magunk is áldásokat kapunk! Az ÚR áldjon meg mindenkit!”
➢ Hálásak vagyunk minden szolgálatunkban résztvevő testvérünkért. Áldja és őrizze meg
mindnyájukat Isten a hétköznapi feladataik között a családjukkal együtt!
➢ Imádkozzunk hazánk keresztyén népéért, hogy ki-ki megtalálja a szolgálatának a helyét!
Adja Urunk, hogy többen csatlakozzanak az EMO missziós munkájába!