Jók voltak a délelőtti igetanulmányok; nyílt őszintesége frissítőleg hatott.
A munkát – nem sietve – épp el tudtuk végezni, épp elég volt az idő, az ember.
Vasárnap ünnepi, hálaadó istentiszteletre+szeretetvendégségre (ebédre) hívtunk. Azt mondták, hogy összesen kb. 60-an voltunk. Jó volt az igehirdetés (Edit/Szeréna), a két bizonyságtétel (Petrics Pannika+Orosz Ferenc, Kárpátalja). Volt mini-zenekar, éneklés, “Kárpátaljai férfikar”.
Jó légkörű, lelki alkalom volt, elég sokan átjöttek az ebédre is.
,,A missziós hetünkön délelőttönként közösen tanulmányoztuk az Igét a helyi lelkész, Tverdota-Vass Edit Szeréna vezetésével. Az apostolok cselekedeteinek elejéről olvastunk részleteket és próbáltuk megérteni az akkori helyzetet, az emberek gondolkozását, döntéseik hátterét. Felismerni mindebben Isten céljait, vezetését. Majd pedig összevetni mindezt a saját életünkkel, gyülekezeteinkkel, missziónkkal. Számomra tanulságos, hasznos és áldásos alkalmak voltak. Délutánonként – szombaton egész nap – jártuk a várost, kopogtattunk, hívogattunk, beszélgettünk. Érdekes találkozások, mély beszélgetések emlékét hoztuk magunkkal mindannyian: Több családban jelezték, hogy szeretnének csatlakozni a gyülekezethez, a gyermekeket keresztelni – néhol a szülőkkel együtt. Kereső emberekkel találkoztunk, akik nyitottak a további beszélgetésekre. Sajnos több okkult jelenségről is hallottunk, s találkoztunk megterhelt, megkötözött emberekkel. Mintegy 30 családnál láttunk lehetőséget a kapcsolat folytatására, s többen közülük kifejezetten várják a lelkésznő látogatását. Bár úgy terveztük, hogy a gyülekezethez tartozó Szabadegyháza otthonait is felkeressük, de ez egy váratlan akadály miatt meghiúsult. Csalódásunkat enyhítette, hogy „cserébe” nem kellett sietnünk, volt időnk beszélgetni mindenkivel, aki nyitott volt erre. A hetet hálaadó Istentisztelettel zártuk, s erre hívogattuk a város lakóit is. Istennek hála, vasárnap délelőtt megtelt a kis református templom, s együtt hallgattuk az ige üzenetét, az énekeket és két bizonyságtételt. A gyülekezettel együtt adtunk hálát azért, hogy Urunk megtartotta a pusztaszabolcsi kis közösséget a nehézségek között, hogy új kezdetet adott néhány éve, az újra helyben lakó lelkipásztor szolgálatán keresztül, s hogy idén ősszel elkezdődhet egy új közösségi ház építése is.
Hálásak vagyunk, hogy az istentiszteleten olyanok is részt vettek, akik nem a gyülekezet tagjai, sőt olyanok is, akik eddig egyáltalán nem jártak templomba. Köszönjük a helyi közösség vendéglátását, a gyülekezeti tagok és a lelkésznő odaszántságát, testvéri szeretetét. Különösen azokra gondolunk hálával, akik idejüket, erejüket is „bedobva” kapcsolódtak be a közös szolgálatba. Jó volt látni, hogy nekik is öröm a közös misszió!” – SzP.