Az utolsó pillanatig bizonytalan volt, hogy a járványügyi helyzet nem hiúsítja-e meg a tervezett akciót. Hála legyen Urunknak, hogy végül is sikerült, és néhány elszánt EMO munkatárssal két hétvégén bejártuk a települést, meghívva mindenkit egy, a családról szóló előadásra. Egy hét múlva aztán mintegy 25 főnyi hallgatóság várta a gönyűi református-evangélikus templomban az előadókat, Draskóczy Gábort és Katit. Utána pedig még egy szabadtéri szeretetvendégségen is beszélgethettünk a résztvevőkkel. Íme néhány beszámoló-részlet az akcióról:
Végre mehettünk hirdetni az evangéliumot, már nagyon vártam. Azt gondoltam, hogy a vírus miatt az emberek félni fognak tőlünk, de senki nem félt, inkább megnéztek bennünket, mint valami látványosságot, amikor maszkban és kesztyűben megjelentünk. Az emberek jellemzően nagyon kedvesek voltak, még a visszautasítások is normális hangnemben történtek. Sajnos itt is sok közömbös emberrel találkoztunk.
Velem egy furcsa dolog történt. Az egyik utcában 3 idős asszony ült kinn a padon. Féltem, hogy bemennek, mire odaérünk, de megvártak. Átadtuk a meghívót, elhangzott néhány mondat és mentünk tovább. Amikor visszafelé jöttünk még mindig kint ültek és olyan nagy vágy ébredt a szívemben: Bárcsak maradhatnék! Ők itt maradnak a kis könyvvel: „Ha megöregedtem is…” De milyen jó lenne köztük lenni és átbeszélgetni, megkérdezni, mit gondolnak róla. Talán azért jutott ez eszembe, mert Gönyűn nem lakik helyben egyetlen egyház lelkésze sem. Így nem lehet könnyű a lelki gondozás!
