Bármelyik letölthető, terjeszthető, mivel nincs évszám rajtuk.
Hálásak vagyunk, hogy a felmerülő nehézségek ellenére idén is segíthetjük sok testvérnek, gyülekezetnek a missziói szolgálatát ezen az ünnepen.Imádkozzunk mindazokért, akik ezen a húsvéton hallgatják, olvassák Isten igéjét! Nyissa meg Urunk szívüket, értelmüket, hogy értsék is, és lépjenek is Őfelé! Imádkozzunk a lelkészekért, hogy adjon Isten mondanivalót, erőt a szolgálatukhoz!
A Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyei Lénárddaróc községben április 7-én bemutatkozó szolgálaton jártak munkatársaink, a helyi baptista gyülekezet meghívására.
A gyülekezet délutáni alkalmán Váraljai Zsolt baptista lelkipásztor köszöntötte az EMO munkatársait. Ezt követően Sztanó Péter, szervezetünk titkára igeszolgálat keretében a Máté evangéliuma 28. fejezete 16-20. versei alapján a missziói parancsról fejtette ki gondolatait. Hangsúlyozta: fontos szempont, hogy csak az tud másokat az Úrhoz hívni, vezetni, azaz tanítvánnyá tenni, aki maga is már tanítvány, azaz a mindennapokban Jézus követője. Azé a Jézusé, aki azt ígérte egykor és ígéri ma is az övéinek: „én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.
Később Szabó Zoltán missziói munkatársunk tett bizonyságot, majd gyakorlati példákat említve ismertette az EMO szolgálatát. Az előadók buzdították a hallgatóságot a gyülekezethez tartozó Bekölcére és Egercsehibe tervezett májusi missziós napi szolgálatra (mindhárom település a Magyarországi Baptista Egyház ózdi missziói körzetének a tagja), és bemutatták az EMO több, keresztyén üzeneteket tartalmazó traktátusát, kiadványát is.
Alapítványunk továbbra is vállalja bemutatkozó szolgálatok szervezését érdeklődő gyülekezetek, közösségek számára, előzetes egyeztetés alapján.
Tekintsék meg az alkalmon készült felvételeinket.
Fotók: Szabó Zoltán
„Én vagyok az élet kenyere: aki énhozzám jön, nem éhezik meg, és aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha.” (János evangéliuma 6,35)
Az esőtől sem visszariadó, elszánt kis csapatunk Győrtől kb. 40 km-re északra, egy döntően magyarok által lakott kis faluban Nagymadon járt március utolsó hétvégéjén.
A helyi lelkész, Sebők János egyik leánya rendszeresen részt vesz velünk a traktátus osztásban, így kézenfekvő volt, hogy az április 3-5. között megrendezésre kerülő evangelizációra segítsünk meghívni a település minden családját.
Sebők Bereniké beszámolója:
„Menj haza a tieidhez, és vidd hírül nekik, milyen nagy dolgot tett veled az Úr...” (Márk evangéliuma 5,19)
Mindig hálás a szívem, ha részt vehetek egy-egy EMO-akcióban, ha házról-házra vihetem az evangéliumot, ha bizonyságot tehetek az Úr Jézus munkájáról. Az elmúlt szombaton azonban különleges örömben volt részem: az enyéim között végezhettem ezt a szolgálatot egy lelkes kis csapattal karöltve. A felvidéki Nagymad települést jártuk be, ahol én is felnőttem. A zuhogó eső ellenére megmelengette a szívemet, ahogy a sok ismerős ház, ajtó előtt álltunk, és ahogy sok ismerős, mosolygós arc fogadott bennünket. Különös örömmel töltött el, hogy az ismerősök mellett az újonnan betelepülők közül is milyen sokan szívesen fogadták a kis írást és a meghívót, voltak érdeklődők, illetve több helyen Bibliát is elfogadtak tőlünk.
Kérjük Urunkat, hogy áldja meg munkánkat, és indítsa kis falum lakóit arra, hogy elinduljanak (vagy visszatérjenek) az Úr Jézushoz és a gyülekezetünkhöz.
➢ Adjunk hálát a felvidéki szolgálat lehetőségéért, hogy Istennek hűséges szolgái gondozzák, igével táplálják az elszakított területeken élő honfitársainkat!
➢ Kérjük Istent, hogy sokan elmenjenek az evangelizációra, megértsék az ige üzenetét és Krisztus-követőkké váljanak!
Tekintsék meg a képgalériánkat:
(Fotó: Kiss Kinga, Szabó Zoltán)
„Istent dicsérjük mindennap, neved magasztaljuk örökké… Gyalázatossá tettél szomszédaink előtt, gúnyol és csúfol környezetünk. (Zsolt 44,9. 14)
Február végén önkénteseinkkel Pilisszentkereszten készültünk az idei év szolgálataira.
Témánk: A HIT ÉS A TAPASZTALAT
Igazán „húsbavágó” kérdésről hallgattunk meg egy alapos, sok gondolatot ébresztő előadást Barthos Gergely hévízgyörki református lelkésztől, amelyet a kérdéseinkkel, saját gondolatainkkal is megszakíthattunk. Délután pedig kisebb csoportokban is megbeszéltük a témát.
Az előadás Testvéreink számára itt elérhető:
Petrics Panni összefoglalója a hétvégéről:
A pilisszentkereszti hétvége „józanított ki” engem. Őszintén szólva először meghökkentem, majd – épp tapasztalataimból kiindulva – magam is beláttam: bizony, lehet feszültség a hit és a tapasztalatok között. Mert hiszen hogyan lehet az, hogy ma sem tér meg minden ember, akiért az Úrban bízva oly buzgón imádkozunk, ahogy a tanítványok buzgósága ellenére nem gyógyult meg a holdkóros (Mt 17,14-21)?
Nincs eredmény…!
Bennem is felmerül a kérdés: kivel, mivel van a baj? Megértettem: a mi Urunk tanít bennünket az egészséges önvizsgálatra, de még inkább arra, hogy induljunk Vele tovább, egyre csak tovább!
Nagyon jó volt Őt hallani, Vele és Róla beszélgetni, s kapcsolódni még szorosabban Hozzá – úgy, amiként az áramszedő a vezetékhez!
Bartha Julianna beszámolója:
Mindig nagyon várom a testvérekkel a találkozást, különösen a kárpátaljaiakkal. Péntek este az Isten iránti bizalmunk került szóba: Kitart-e akkor is, ha nem teljesíti a kéréseimet? A bizalmat is tanulnunk kell. A kapcsolat „gyenge láncszeme” mindig én vagyok! Ő mindig szent, és a helyén van. Ő nem téved, de én tévedhetek. Vannak dolgok, amelyekért régóta imádkozom, és nem történt változás. Úgy látom Isten türelemre, kitartásra, a kudarcok elhordozására tanít ezek által is. Az Úrba vetett bizalmam viszont soha meg nem rendült, mert Ő szent és tökéletes és kellő időben cselekszi azt, amit akar.
******
➢ Adjunk hálát, hogy Isten lehetővé tette számunkra, hogy a testi pihenés mellett lelkileg is készüljünk az év szolgálataira.
➢ Imádkozzunk azért, hogy hűségesen tegyük a dolgunkat, tudva azt, hogy Isten most és mindörökké ugyanaz!
➢ Imádkozzunk a keresztyén közösségekért, hogy eleget tegyenek a missziói parancsnak!
Felvételeink a hétvégén készültek:
Fotók: Szabó Zoltán, Szűcs Gábor
„Én vagyok az út, az igazság és az élet, senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam.” (Jn 14, 6)
Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében, Vasmegyer községben szervetük az év első akcióját
Zsendej Valéria (Szőlősgyula/Kárpátalja) írt erről a szolgálatról:
„Áldott, együtt töltött EMO munkatársi csendeshétvégéről érkezve, hitben megerősödve indulhattunk február 24-én Vasmegyerre a Kárpátaljai önkéntes testvérekkel. Isten szava erősített bennünket abban, Ő nem azt kéri, hogy tökéletesek legyünk, hanem Benne bízva induljunk és vigyük az Evangéliumot. A település otthonaiba becsengetve a meghívókat, evangéliumi írásokat átadtuk, sőt néhol bizonyságot téve hívogattunk az Úr Jézushoz. Az idősek otthonában énekekkel dicsőítettük a mi Mennyei Atyánkat és a fenti igéről beszéltünk.”
Pál Lajos most járt először velünk ebben a szolgálatban:
„Szeretnék mindig az Istentől kijelölt helyemen lenni. Szeretném az én Uramat szolgálni, mert tudom, hogy Isten országában nincsen munkanélküli! Imádkoztam egy ideje, hogy megértsem, mi az én feladatom. Múltkor kaptam egy meghívást az EMO-ba, és elfogadtam. Többfélét tapasztaltam: elutasítást, bezártságot, és kellemes nyitottságot. Akivel lehetett, próbáltunk Jézus Krisztusról beszélni. Örülök, hogy hazánkban, magyar földön is itt van velünk a kegyelmes Urunk és használ minket. Ha Isten is úgy akarja, akkor szeretnék legközelebb is részt venni ilyen szolgálatokban!”
➢ Hálásak vagyunk Urunknak a kárpátaljai testvérek hűséges szolgálatáért, hogy Vasmegyer minden otthonába eljuthattuk az evangéliumot.
➢ Imádkozzunk az evangélizációkért, egyéb missziós alkalmakért, hogy sokaknak segítsen Istent jobban megismerni!
Fotók: Szabó Zoltán
„De semmivel sem gondolok, még az életem sem drága nekem, csak hogy elvégezhessem futásomat és azt a szolgálatot, amelyet az Úr Jézustól kaptam, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról.” (ApCsel 20,24)
Valljuk meg, hogy hajnalban felkelni, több 100 km-t utazni, és néha ázni-fázni, hogy egy postaládába tehessünk egy traktátust, nem egy vonzó napi program. Félretenni az otthoni halaszthatat lannak ítélt teendőket és elmenni egy távoli településre, hogy vadidegen embereket a Biblia olvasására bátorítsunk, és az Istennel való kapcsolatunkról beszéljünk, valószínűleg sokak szerint bolondság. MÉGIS! Aki valaha „megízlelte” az Istennek való szolgálat örömét, akinek mondhatta már legalább egyszer Isten: „Jól van, jó és hű szolgám”, az pontosan tudja, hogy a magunk áldozathozatala nem összemérhető azzal, amit naponta kapunk Istentől, amit értünk tett.
Egy olyan testvérünk gondolatait osztjuk meg, aki nemrég kapcsolódott be az EMO munkájába:
„Várom a jövő évet, amikor majd újabb szolgálatban vehetek részt az EMO-val. Várom, hogy hallhassak az újonnan megismert testvérekről, és ha lehet találkozhassunk majd újra a szolgálatban. Azt tapasztaltam, hogy ha Isten rendelkezésére bocsátjuk magunkat, időnket, akkor azt Isten megáldja: áldássá leszünk és mi magunk is áldásokat kapunk! Az ÚR áldjon meg mindenkit!”
➢ Hálásak vagyunk minden szolgálatunkban résztvevő testvérünkért. Áldja és őrizze meg
mindnyájukat Isten a hétköznapi feladataik között a családjukkal együtt!
➢ Imádkozzunk hazánk keresztyén népéért, hogy ki-ki megtalálja a szolgálatának a helyét!
Adja Urunk, hogy többen csatlakozzanak az EMO missziós munkájába!
Újlétai szolgálatunk
November elején a Debrecen szomszédságában lévő Újlétára mentünk. Az itt élő közel 400 család szinte mindegyike tormatermesztéssel foglalkozik, amely egész éves feladatot jelent. A kicsi gyülekezetből mégis többen félretették a „tormázást” és velünk jöttek felkeresni a község minden otthonát, hogy egy 3 napos evangelizációra mindenkit meghívjunk a templomba.
Indulás előtt Keresztyén Károly református lelkész úr a Máté ev. 10 részének gondolataival erősített minket: Tegyünk bátran vallást Jézusról.
A kicsi településekre jellemző módon Újlétán is mindenki ismer mindenkit, így akinek a párja gyülekezeti tag volt, ott név szerint szólítottuk meg a ház lakóit, és így adtuk át a meghívóval együtt az Otthon című füzetünket. De ott is többnyire kedvesen fogadtak minket, ahol ismeretlennek számítottunk, és volt alkalmunk többekkel beszélgetni is.
Az evangelizációra a templomba sajnos olyan ember nem ment el, aki még soha nem tette be a lábát oda, de az ilyenek számára is ott a lehetőség megismerni az evangéliumot, mivel azt minden otthonba eljuttattuk. Ezzel a reménységgel imádkozunk minden település lakóiért, ahová eljutott a szolgálatunk.
– SzPné –
Tekintsék meg a képgalériánkat:
Fotók: Szabó Zoltán, Szűcs Gábor és az Újlétai Református Egyházközég Facebook-oldala
2024. október 12-én az Evangéliumot Minden Otthonba Alapítvány munkatársai a Barabási Református Egyházközségbe érkeztek, hogy a gyülekezet által szervezett evangélizációs estékre hívogassanak, ezáltal jobban elérve a község lakosságát.
A falu bejárása viszonylag rövid idő alatt megtörtént, mivel nem nagy községről beszélünk és az önkéntesek nagyon gyakorlottak ebben a szolgálatban. A szolgálatba indulás előtt közösen kértük Isten áldását lelki énekek éneklésével, a helyi lelkipásztor által hirdetett Igével, valamint közös imádsággal. A falu bejárása után közösen leültünk és átbeszéltük a gyülekezetet érintő kérdéseket, feladatokat. Hálát adtunk Istennek, hogy erőt adott a naphoz – fizikai és lelki erőt egyaránt. A lélek táplálása után a test táplálása következett, amikor is közös ebédre ültünk le az asztalhoz. A gyülekezet asszonyai készítették számunkra a finom ebédet.
Az evangélizációs estéken észrevehető volt az előtte végzett lelki munka is. Isten áldja az Alapítvány további munkálkodását. Mindenért Egyedül Istené a Dicsőség!
Tóth Ádám lelkipásztor
Zsendej Tibor fotói
Október 4-én kora reggel, borongós időben elindultunk Budapestről Szombathely felé. Utunk során többször is kaptunk még esőt, de mi haladtunk a célunk felé.
Az első kis településen, ahol megálltunk, az idő még borongós volt ugyan, de már nem esett. Itt csatlakozott hozzánk még két munkatársunk, és velük együtt be is jártuk a kis falucskát, és minden postaládába elhelyeztük az EMO írásait.
Eközben újabb társaink érkeztek egy közeli településre, s ott végezték az evangéliumi írások szétosztását.
Hála az Úrnak, több települést is be tudtunk járni ebédig – amit egy étteremben fogyasztottunk el.
Kis megpihenés után folytattuk utunkat a további kijelölt falvak felé, végezve a traktátusosztást.
Hála Istennek, az aznapra tervezett falvakat be tudtuk járni. Délután négyen visszaindultunk Budapestre, a többiek ott maradtak, és másnap folytatták a traktátusok osztását. Hála legyen a mi Uunknak, hogy újra szórhattuk az ige-magvakat kis hazánk nyugati vidékén!!!
– Egy EMO-s testvér –
Fotók: Szabó Zoltán, Szűcs Gábor
Hálaadás van a szívünkben Urunk szeretetéért, hogy szeptember 16-21 között fel tudtuk keresni a Tolna vármegyei Dombóvár valamennyi otthonát, sőt lehetőséget nyitott a szomszédos kis falu, Kapospula bejárására is. Bár az első napon végig esett az eső, a hét legnagyobb részében kellemes időt kaphattunk ajándékba ehhez az EMO akcióhoz. Összesen 45 önkéntes munkatársunk vett részt a családok látogatásában, a meghívók átadásában, a hívogatásban, bizonyságtételben. Helyi Testvéreink is derekasan kivették a részüket a hívogatásból és a különféle háttérszolgálatokból egyaránt. Hálát adunk Istennek az egész heti megőrző kegyelméért, szeretetéért!
Egy helyi Testvérünk rövid beszámolója:
„Az EMO, és a testvérek áldozatos, odaszánt szolgálatáért nagy hálával tartozunk! Isten több nagy áldást készített, és adott mindannyiunknak, az egész gyülekezet számára!
Az első talán az volt, hogy ez a szolgálat megmozdított bennünket, kimozdultunk a megszokott komfortzónánkból. Egyrészt egymás felé, új kapcsolatokat, ismeretségeket adott Isten nekünk, és ezekben a kapcsolatokban, beszélgetésekben sok testvér mély hitét, Isten csodálatos munkáját, hatalmát, szeretetét, hűségét tapasztalhattam meg. (Márta néni a maga 87 évével, lelkesedésével, elmondott bizonyságtételével egy élő csoda volt a számomra!)
A másik áldás, hogy Isten sokakat megmozdított a gyülekezetből, s nem voltunk ebben egyedül, mert a metodista testvérekkel való összefogást, és ennek örömét is tapasztalhattuk. Igaz az a megállapítás, hogy a hívő ember életében jutalom az, ha teheti (ha szolgáló életben járhat).
A hívogatásnál, az emberek reakciói elég vegyes képet mutattak. Többeknél, amikor kiderült, hogy mi nem Jehova tanúi vagyunk (mert sajnos sokan annak néztek bennünket, és úgy is kezeltek…), ott azt láthattuk, hogy volt egyfajta nyitottság és öröm a megkeresés kapcsán. A negatív tapasztalat pedig az ennél sokkal több közömbösség és elutasítás… Sajnos azt is átéltük, hogy az ördög is bele zavart olykor a képbe… Az Úr mind ettől függetlenül ott volt, velünk volt, és áldottá tette ezeket a napokat. Csodálatos ajándék Isten kezében eszközzé válni, az Úrnak, és az Úrral szolgálni! Most is Ő ment előttünk, és Tőle volt az erőnk ehhez a szolgálathoz – amiben azért el is fáradtam délutánra. Egyik alkalommal a fejemet is meg kellett hajtanom, hogy aztán Isten új erőt adhasson….
Az evangélizációs alkalmakon pedig (amire hívogattunk), találkoztunk több olyan emberrel, akik nem szoktak ilyen alkalmakra járni! Istené legyen minden dicsőség!
Hálás szívvel köszönjük minden testvér odaadó szolgálatát!
Isten gazdag áldását és kegyelmét kívánom a testvérek életére, és a további szolgálatokra!
Szeretettel: B.A.”
Fotók: Szabó Zoltán, Szűcs Gábor
