Az elmúlt csütörtökön és pénteken Zala vármegye 7 településén jártunk. A két nap alatt bejártuk Hagyárosbörönd, Keménfa, Ozmánbük, Salomvár, Vaspör, Zalacséb és Zalaháshágy utcáit és minden postaládába elhelyeztük az EMO „Ne aggodalmaskodjatok…!” című írását. Néhány háznál rövid beszélgetés is adatott, s általában kedvesen, sőt néhol kifejezett örömmel fogadták az olvasnivalót. Pár helyen az időseknek szóló anyagból, illetve az OTTHON című füzetből is adtunk, kiegészítve annak német fordításával. Éjszakára az Őrimagyarósdi Evangélikus Gyülekezet vendégei voltunk – köszönjük!
Imádkozzunk a falvak lakóiért és minden megszólított családért!
Előzetesünket Facebook-oldalunkon olvashatják.
Képgalériánk:
Fotók: Szabó Zoltán
„Őrállóvá tettelek téged Izráel házában. Ha igét hallasz tőlem, figyelmeztesd őket az én nevemben!” (Ez 3,17)
Pénteken Őriszentpéteren, szombaton Szalafőn kerestük fel az otthonokat, hogy a pünkösdi gyülekezeti alkalmakra hívjuk az embereket. A többnyire vendéglátásból élő helyiek nagyon kedvesen és barátságosan fogadtak minket.
Következőnkben egy Testvérünk beszámolóját olvashatják:
Szeretném megköszönni, hogy Isten kegyelméből ott lehettem. Nagyon tanulságos beszélgetések alakultak ki mind a két napon az én számomra is. Pénteken több embernek is beszélhettünk az újjászületésről, sokan nyitottak voltak és elfogadták a meghívókat.
Szombaton is sok érdeklődő emberrel, és gyászban lévővel is találkoztunk, akiknek Isten Igéjének vigasztalásáról beszéltünk. Imádkozom az ottani gyülekezetekért és az épülésükért. Mindenért Istené a dicsőség! Áldott és áldásokban gazdag szolgálatokat láttam és kaptam én is. Köszönöm szépen.
Hölgy testvérünk fogalmazta meg a következőket:
Mi, akik Kárpátaljáról érkeztünk, több mint 600 km megtétele után tapasztaltuk meg az Őrségben élő emberek nyitottságát, a vágyat az Evangélium iránt. Áldott beszélgetések és bizonyságtételek voltak. Egyesekkel – saját otthonukban – együtt adhattunk hálát Jézus Krisztus hozzánk lehajló szeretetéért.
➢ Imádkozzunk az Őrségben élőkért, hogy nyissa meg Isten a szívüket, és adjon vágyat az ige megismerésére!
Tekintsék meg a képgalériánkat:
Fotók: Szabó Zoltán
„Tudtotokra adom, testvéreim, hogy az evangélium, amelyet én hirdettem, nem embertől való.” (Galaták 1,11)
Május 25-én a Békásmegyeri Református Gyülekezet vasárnapi istentiszteletén lehetőséget kaptunk arra, hogy Zsendej Valéria és Sztanó Péter néhány percben beszéljen az itthon és a Kárpátalján folyó szolgálatról. Külön öröm volt az istentisztelet után kicsit beszélgetni a munkánkat imádságban és anyagilag is támogató testvérekkel.
A teljes istentisztelet ide kattintva megtekinthető.
(Az EMO beszámoló az alkalom elején látható.)
➢ Hálásak vagyunk minden gyülekezet és testvér imádságáért, támogatásáért, amely segíti a hazai és a kárpátaljai munkánkat.
➢ Imádkozzunk, hogy Isten népe, a gyülekezetek – Urunk parancsa szerint – fontosnak tartsák a missziót környezetükben és attól távolabb is!
„Mert mi nem test és vér ellen harcolunk, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak” (Ef 6,12)
Egy testvérünk írt nekünk a szolgálatáról:
Férjemmel érkeztünk erre a szép vidékre. Áhítat után párban indultunk el a kijelölt területre. Házastársammal lehettem együtt, aki először vett részt a szolgálatban. Külön köszönet ezért!
Traktátust és az evangelizációra szóló meghívót adtuk a helyi lakosoknak. Másnap Külsővat községbe mentünk, ahol helyi segítséget is kaptunk. Az egyházi fenntartású idősek otthonában az időseknek készült kiadványunk átadása után néhány szépkorú emberrel pár szót is válthattunk. Az egyik beszélgetőtársunknak megígértem, hogy imádkozni fogok érte, hogy Isten hozza ki a nagy-nagy lelki sötétségből, a jóslásokba vetett hitéből.
A lelkészért is imádkozom, hogy kapjon testi, lelki segítséget a szolgálatához.
Köszönöm, hogy a férjemmel együtt szolgálhattam! Kiegészítettük egymást.
Másik önkéntes munkatársunk is írt néhány sort, ő a feleségével együtt érkezett:
Gyerekkoromban 3 évig laktunk Gergelyiben. 50 év alatt a templomon kívül minden megváltozott. Adjon a Szentlélek erőt és bölcsességet a lelkészcsaládnak a mindennapi életben, és lelki ébredést a falvakban!
➢ Imádkozzunk a kisebb településeken szolgáló lelkészekért, akiknek a szolgálatát a helyi szokások, sajátosságok sokszor nehezítik.
➢ Imádkozzunk, hogy az evangelizáció hallgatósága megtisztulva, az Úrban megerősödve folytathassa életét!
Fotók: Sz.Z., K.K., Sz.G.
Képgalériánk:
Pénteken reggel az áhítat után tízen indultunk el EMO munkatársak Bekölcén, hogy az ott élő családokat megszólítsuk és a baptista gyülekezet által szervezett evangelizációra hívogassuk. Gyönyörű napsütésben jártuk az utcákat, s Urunk több jó beszélgetést is készített. Ebédig be is tudtuk járni a falut, úgyhogy délután már a szomszédos Egercsehiben is meg tudtuk kezdeni a látogatást, hívogatást. Szombaton az újabb közös elcsendesedést követően csatlakozott hozzánk a gyülekezet gondnoka is és így indultunk újra Egercsehibe. A lelkész ezalatt az előző napi találkozások, beszélgetések nyomán szükségesnek látott családlátogatásokat végezte. Mire eljött az ebédidő, be is fejeztük a szolgálatot, úgyhogy ebéd utánra már csak a beszámoló és az záró imaközösség maradt.
Egy résztvevő személyes beszámolója: Ezen a környéken jellemzően csak katolikus templomok vannak, s az emberek többsége – legalább elvileg – ide tartozik. Találkoztunk néhányakkal, akik reformátusnak, illetve evangélikusnak vallották magukat, de mivel a településen és a közelben sincs gyülekezet, annyira pedig nem kötődnek az egyházukhoz, hogy messzebbre elmenjenek, így sehova sem járnak.
Feltűnő volt – ami máshol sem ritka –, hogy az embereknek megvan a „maguk véleménye” az egyházakról, lelkészekről, papokról, de még a Bibliáról, sőt Istenről is, s ehhez a véleményükhöz ragaszkodnak, eleve elutasítva minden mást. Kevés az az ember, aki nyitott akár csak az érdemi beszélgetésre, vagy a Biblia valódi üzenetének megismerésére. Jó, hogy azért találkoztunk ilyen, nyitott emberekkel is!
Öröm volt látni a helyi kis baptista közösségek és a lelkipásztor missziói felelősségét, aktivitását!
Tekintsék meg képgalériánkat:
Fotó: Szabó Zoltán
Bármelyik letölthető, terjeszthető, mivel nincs évszám rajtuk.
Hálásak vagyunk, hogy a felmerülő nehézségek ellenére idén is segíthetjük sok testvérnek, gyülekezetnek a missziói szolgálatát ezen az ünnepen.Imádkozzunk mindazokért, akik ezen a húsvéton hallgatják, olvassák Isten igéjét! Nyissa meg Urunk szívüket, értelmüket, hogy értsék is, és lépjenek is Őfelé! Imádkozzunk a lelkészekért, hogy adjon Isten mondanivalót, erőt a szolgálatukhoz!
A Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyei Lénárddaróc községben április 7-én bemutatkozó szolgálaton jártak munkatársaink, a helyi baptista gyülekezet meghívására.
A gyülekezet délutáni alkalmán Váraljai Zsolt baptista lelkipásztor köszöntötte az EMO munkatársait. Ezt követően Sztanó Péter, szervezetünk titkára igeszolgálat keretében a Máté evangéliuma 28. fejezete 16-20. versei alapján a missziói parancsról fejtette ki gondolatait. Hangsúlyozta: fontos szempont, hogy csak az tud másokat az Úrhoz hívni, vezetni, azaz tanítvánnyá tenni, aki maga is már tanítvány, azaz a mindennapokban Jézus követője. Azé a Jézusé, aki azt ígérte egykor és ígéri ma is az övéinek: „én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.
Később Szabó Zoltán missziói munkatársunk tett bizonyságot, majd gyakorlati példákat említve ismertette az EMO szolgálatát. Az előadók buzdították a hallgatóságot a gyülekezethez tartozó Bekölcére és Egercsehibe tervezett májusi missziós napi szolgálatra (mindhárom település a Magyarországi Baptista Egyház ózdi missziói körzetének a tagja), és bemutatták az EMO több, keresztyén üzeneteket tartalmazó traktátusát, kiadványát is.
Alapítványunk továbbra is vállalja bemutatkozó szolgálatok szervezését érdeklődő gyülekezetek, közösségek számára, előzetes egyeztetés alapján.
Tekintsék meg az alkalmon készült felvételeinket.
Fotók: Szabó Zoltán
„Én vagyok az élet kenyere: aki énhozzám jön, nem éhezik meg, és aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha.” (János evangéliuma 6,35)
Az esőtől sem visszariadó, elszánt kis csapatunk Győrtől kb. 40 km-re északra, egy döntően magyarok által lakott kis faluban Nagymadon járt március utolsó hétvégéjén.
A helyi lelkész, Sebők János egyik leánya rendszeresen részt vesz velünk a traktátus osztásban, így kézenfekvő volt, hogy az április 3-5. között megrendezésre kerülő evangelizációra segítsünk meghívni a település minden családját.
Sebők Bereniké beszámolója:
„Menj haza a tieidhez, és vidd hírül nekik, milyen nagy dolgot tett veled az Úr...” (Márk evangéliuma 5,19)
Mindig hálás a szívem, ha részt vehetek egy-egy EMO-akcióban, ha házról-házra vihetem az evangéliumot, ha bizonyságot tehetek az Úr Jézus munkájáról. Az elmúlt szombaton azonban különleges örömben volt részem: az enyéim között végezhettem ezt a szolgálatot egy lelkes kis csapattal karöltve. A felvidéki Nagymad települést jártuk be, ahol én is felnőttem. A zuhogó eső ellenére megmelengette a szívemet, ahogy a sok ismerős ház, ajtó előtt álltunk, és ahogy sok ismerős, mosolygós arc fogadott bennünket. Különös örömmel töltött el, hogy az ismerősök mellett az újonnan betelepülők közül is milyen sokan szívesen fogadták a kis írást és a meghívót, voltak érdeklődők, illetve több helyen Bibliát is elfogadtak tőlünk.
Kérjük Urunkat, hogy áldja meg munkánkat, és indítsa kis falum lakóit arra, hogy elinduljanak (vagy visszatérjenek) az Úr Jézushoz és a gyülekezetünkhöz.
➢ Adjunk hálát a felvidéki szolgálat lehetőségéért, hogy Istennek hűséges szolgái gondozzák, igével táplálják az elszakított területeken élő honfitársainkat!
➢ Kérjük Istent, hogy sokan elmenjenek az evangelizációra, megértsék az ige üzenetét és Krisztus-követőkké váljanak!
Tekintsék meg a képgalériánkat:
(Fotó: Kiss Kinga, Szabó Zoltán)
„Istent dicsérjük mindennap, neved magasztaljuk örökké… Gyalázatossá tettél szomszédaink előtt, gúnyol és csúfol környezetünk. (Zsolt 44,9. 14)
Február végén önkénteseinkkel Pilisszentkereszten készültünk az idei év szolgálataira.
Témánk: A HIT ÉS A TAPASZTALAT
Igazán „húsbavágó” kérdésről hallgattunk meg egy alapos, sok gondolatot ébresztő előadást Barthos Gergely hévízgyörki református lelkésztől, amelyet a kérdéseinkkel, saját gondolatainkkal is megszakíthattunk. Délután pedig kisebb csoportokban is megbeszéltük a témát.
Az előadás Testvéreink számára itt elérhető:
Petrics Panni összefoglalója a hétvégéről:
A pilisszentkereszti hétvége „józanított ki” engem. Őszintén szólva először meghökkentem, majd – épp tapasztalataimból kiindulva – magam is beláttam: bizony, lehet feszültség a hit és a tapasztalatok között. Mert hiszen hogyan lehet az, hogy ma sem tér meg minden ember, akiért az Úrban bízva oly buzgón imádkozunk, ahogy a tanítványok buzgósága ellenére nem gyógyult meg a holdkóros (Mt 17,14-21)?
Nincs eredmény…!
Bennem is felmerül a kérdés: kivel, mivel van a baj? Megértettem: a mi Urunk tanít bennünket az egészséges önvizsgálatra, de még inkább arra, hogy induljunk Vele tovább, egyre csak tovább!
Nagyon jó volt Őt hallani, Vele és Róla beszélgetni, s kapcsolódni még szorosabban Hozzá – úgy, amiként az áramszedő a vezetékhez!
Bartha Julianna beszámolója:
Mindig nagyon várom a testvérekkel a találkozást, különösen a kárpátaljaiakkal. Péntek este az Isten iránti bizalmunk került szóba: Kitart-e akkor is, ha nem teljesíti a kéréseimet? A bizalmat is tanulnunk kell. A kapcsolat „gyenge láncszeme” mindig én vagyok! Ő mindig szent, és a helyén van. Ő nem téved, de én tévedhetek. Vannak dolgok, amelyekért régóta imádkozom, és nem történt változás. Úgy látom Isten türelemre, kitartásra, a kudarcok elhordozására tanít ezek által is. Az Úrba vetett bizalmam viszont soha meg nem rendült, mert Ő szent és tökéletes és kellő időben cselekszi azt, amit akar.
******
➢ Adjunk hálát, hogy Isten lehetővé tette számunkra, hogy a testi pihenés mellett lelkileg is készüljünk az év szolgálataira.
➢ Imádkozzunk azért, hogy hűségesen tegyük a dolgunkat, tudva azt, hogy Isten most és mindörökké ugyanaz!
➢ Imádkozzunk a keresztyén közösségekért, hogy eleget tegyenek a missziói parancsnak!
Felvételeink a hétvégén készültek:
Fotók: Szabó Zoltán, Szűcs Gábor
„Én vagyok az út, az igazság és az élet, senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam.” (Jn 14, 6)
Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében, Vasmegyer községben szervetük az év első akcióját
Zsendej Valéria (Szőlősgyula/Kárpátalja) írt erről a szolgálatról:
„Áldott, együtt töltött EMO munkatársi csendeshétvégéről érkezve, hitben megerősödve indulhattunk február 24-én Vasmegyerre a Kárpátaljai önkéntes testvérekkel. Isten szava erősített bennünket abban, Ő nem azt kéri, hogy tökéletesek legyünk, hanem Benne bízva induljunk és vigyük az Evangéliumot. A település otthonaiba becsengetve a meghívókat, evangéliumi írásokat átadtuk, sőt néhol bizonyságot téve hívogattunk az Úr Jézushoz. Az idősek otthonában énekekkel dicsőítettük a mi Mennyei Atyánkat és a fenti igéről beszéltünk.”
Pál Lajos most járt először velünk ebben a szolgálatban:
„Szeretnék mindig az Istentől kijelölt helyemen lenni. Szeretném az én Uramat szolgálni, mert tudom, hogy Isten országában nincsen munkanélküli! Imádkoztam egy ideje, hogy megértsem, mi az én feladatom. Múltkor kaptam egy meghívást az EMO-ba, és elfogadtam. Többfélét tapasztaltam: elutasítást, bezártságot, és kellemes nyitottságot. Akivel lehetett, próbáltunk Jézus Krisztusról beszélni. Örülök, hogy hazánkban, magyar földön is itt van velünk a kegyelmes Urunk és használ minket. Ha Isten is úgy akarja, akkor szeretnék legközelebb is részt venni ilyen szolgálatokban!”
➢ Hálásak vagyunk Urunknak a kárpátaljai testvérek hűséges szolgálatáért, hogy Vasmegyer minden otthonába eljuthattuk az evangéliumot.
➢ Imádkozzunk az evangélizációkért, egyéb missziós alkalmakért, hogy sokaknak segítsen Istent jobban megismerni!
Fotók: Szabó Zoltán
